KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi krónika

Reményi József Tamás

Helyőrség Wilnó mellett, 1939-ben. Az utolsó néhány hónap: lengyelek, oroszok, litvánok, németek, zsidók egybetorlódott világának maradék békéje, nyelvek és vallások mindig feszült és mindig ideiglenes, de éppen így megszokott közös életformája, búcsúzóban. Tadeusz Konwicki (magyarul is megjelent) regénye, a Szerelmi krónika játszódik itt, az író gyermekkorának színhelyén. A történet középpontjában ugyan egy kétszeresen reménytelen diákszerelem áll – szegény fiú és gazdag lány találkozása a háború előestéjén –, ám Konwicki művét nem a nosztalgia s nem a melodráma hatja át. A széthullás előtti utolsó s egy fiatal emberpár felnőttségének első pillanatában az író e pillanat utáni évtizedek tapasztalatain, kiábrándultságán keresztülszűrve tárgyilagosan, józan keserűséggel ábrázolja. A regényben megszólaló Narrátor a szkeptikus Teremtő modorában néz vissza az 1939-es tavaszra, s amikor Andrzej Wajda ezt a – dramaturgiailag oly nehezen beépíthető – hangot át akarta menteni filmjébe, keresetlen és bölcs megoldást választott: maga Konwicki jelenik meg időnként a színen, magától értetődő természetességgel, s vált néhány szót egykori énjével, elfogulatlanul, ismerősen és idegenként.

Wajda műve regény és adaptáció ritka egysége. Konwicki mintha eleve A wilkói kisasszonyok rendezője számára írta volna ezt a számvetést a történelem elsodorta ifjúságról, melynek imádság és fegyver szabta meg határait. Wajda szonáta-szerűen tér vissza újra és újra e két főmotívumhoz: a Máriához fohászkodó anya, a vonaton föltűnő érsek, a pap előtt térdet hajtó járókelők, a hitoktatáson üldögélő zsidó gyerekek, egy lelkész-család, illetve a szüntelen hadgyakorlatok, a padlászugban ki tudja, mióta rejtegetett pisztoly, a főhősnő apjának, a sóspuskával lövöldöző katonatisztnek a képsorai szinte felőrlik a wilnói Rómeó és Júlia idilljét.

A krónikát záró, gyermekien szertartásos öngyilkosság, ostyába (!) bugyolált porokkal, Witek és Alina ösztönös, naiv választása a világgal szemben – sikertelen. Föl kell ébredniük, s végigélni a pusztulást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4866