KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Karate lengyel módra

Ardai Zoltán

 

Sarkadi Imre jó idegzetűeknek ajánlható novellája, a Vagányok egy kevéssé komplikált fajta önérzet mechanizmusait rajzolja meg, annak a folyamatnak a koreográfiáját, amely a legmindennaposabb módon vezet a magabiztos kedélyességtől a nekiveszekedett bestialitásig. Wojciech Wojcik hasonló témájú filmjének ugyanez a kérlelhetetlen tárgyilagosság az erénye, amely nélkülöz minden társadalomvédő javallatot, ehelyett a pokoli irrealitás realitásélményét nyújtja. Ezért is feszültebb mozi a Karate lengyel módra, mint a szűkebb értelemben vett bűnügyi filmek többsége; utóbbiakban több a másodlagos elvek szerint komponált izgalom.

Két varsói fiatalember érkezik egy kisvárosba, ahol a helyi templom freskóját készülnek megfesteni. Összetűzésük támad egy unatkozó, lokális hatalmától eltelt kis bűnbandával, amely a környéket felségterületének tekinti. Ez nem is volna oly veszedelmes, ha az egyik festő nem volna egyúttal nagyon erős ember (s a lengyel karatemozgalom élenjáró tagja), akinek vonzó felesége is hamarosan megjelenik a színen. A banda főnöke egyvalakivel van olyan-amilyen érzelmi közelségben, unokabátyjával, a lezüllött egykori partizánnal, szüleit a törvénytelenségek idején vesztette el. A vidám varsói ifjak jelenléte amúgy is irritálná, de így, az erő fölényérzetétől is megfosztva, érthető módon elviselhetetlennek érzi már, hogy ne láthassa holtan vagy sírva-remegve ezt a társaságot.

Sajnálhatjuk, hogy Wojcik kemény pszichológiai stílrealizmusa csak a városka lakóinak ábrázolására terjed ki: a varsói vendégek alakja és egymás közti viszonyai reklámízű fénymázzal vannak bevonva. De így is nyomasztóan hiteles jelenetek követik egymást, amelyekben az egyre vérmesebb kontrapunktok lassan elfogadtatják az ellenféllel a törvényalatti harcot. Végül az orgyilkossá vált karatebajnok a befejező jelenetben egy kívülállótól puskagolyót kap a mellébe, így alakul ki a drámai egyenleg. E drámában Wojcik történelmi-politikai vonatkozásokat is igyekezett felvillantani. Amit azonban bizonyosan adott, az annak a képe, hogyan válhat egy nyomorult kis kaland számunkra az élet nagy kalandjává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6307