KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/augusztus
KRÓNIKA
• Tarr Béla: Balassa Péter (1947-2003)
• (X) : Leni Riefenstahl: Emlékeim 1902-1945

• Szilágyi Ákos: Vidám fickók Sztálin mozija (1. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Konnektorból kihúzva Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Ádám Péter: A szorgalom bűne Simenon celluloidszalagon
• Bori Erzsébet: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Maloin
AKCIÓMOZI
• Vaskó Péter: Acélkoporsók Filmek a tenger alatt
• N. N.: Tengeralattjárók a moziban

• Kiss Ferenc: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Tóth András György: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Kiss Ferenc: Rejtő Jenő (1905-1943)
• Turcsányi Sándor: Botrány a Szaharában Rejtő Jenő filmen
• Varga Balázs: Háttérvetítés A pesti mozi aranykora
• Molnár Gál Péter: Phoenix mozi Budapesti filmemlékezet
• Dániel Ferenc: Zengő tombolás Mándy-mozi
• Kolozsi László: Az olvasó ember André Kertész képeiről
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Elkalandozó tekintet Gerry
• Bikácsy Gergely: Ámor vértengerben Margot királyné
• Bori Erzsébet: Válsághelyzetek Hogy szeretsz?
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Tíz perc – Cselló
• Takács Ferenc: Claire életre-halálra
• Pápai Zsolt: Ballistic – Robbanásig feltöltve
• Köves Gábor: Novo
• Nevelős Zoltán: A fülke
• Vincze Teréz: Enyém vagy!
• Vaskó Péter: Túl mindenen
• Kovács Marcell: Hulk
• Csillag Márton: Blanche, a bosszúálló angyal

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ondine

Dombai Dóra

Ondine – ír, 2010. Rendezte: Neil Jordan. Szereplők: Colin Farrell, Stephen Rea, Alicja Bachleda. Forgalmazó: ProVideo. 95 perc.

Neil Jordan sokszínű életművének legkiemelkedőbb darabjaiban rendre különféle identitáskonfliktusokat mutat be provokatív módon, öleljék fel bár a filmek jóformán a teljes zsánerpalettát, a melodrámától kezdve (Egy kapcsolat vége, Síró játék) a thrilleren át (A másik én) a horrorig (Interjú a vámpírral). Ezúttal az újabban HBO-sorozatot (Borgiák) is dirigáló rendező meglepően visszafogott darabot készített, melyben bár a kelta mitológia és a lélegzetelállító ír táj apropóján visszatér a gyökereihez, mégis tőle szokatlan hangnemet üt meg. Az Ondine tündérmesei miliőbe szublimált története még a valódi konfliktusok élét is elveszi, noha ezekben éppen nincs hiány: megjelenik alkoholizmus, szegénység és betegség egyaránt. A mítoszokkal és csodavárással keveredve mégis súlytalanná válnak a nagyon is reális problémák.

Syracuse, a halász egy napon gyönyörű, fiatal nőt fog ki hálójával a tengerből, aki a hullámsírból az életbe visszatérve nem emlékszik semmire, s a mondák mágikus nimfája után Ondine-nak nevezi magát. Syracuse nagybeteg kislánya meg van győződve róla, hogy a csodálatos vízilény fókabőrét levetve most a szárazföldön próbál szerencsét, s örökre velük marad, ha elnyeri egy halandó férfi szerelmét. A negédes alapötlet minden esetlenségéért kárpótolnak Christopher Doyle operatőr az ír partvidéket pásztázó képei. A szürke párákkal telített, szemlélődő tempójú felvételek tökéletes közeget teremtenek egy varázslatos történethez, a film legértékesebb momentuma pedig éppen a mese és valóság egymásba játszatása az elbeszélés első szakaszában. A nagy kérdés sokáig az, vajon diadalmaskodik-e a mesék világában kalandozó gyermeki képzelet a hétköznapi realitás felett? A végső pillanatban azonban éles hangulati váltással a film visszarántja nézőjét a káprázatos fantáziavilágból a piti drogügyletek rögvalóságába. A kíméletlen fordulatot aláhúzza az utolsó tíz perc markánsan eltérő vizualitása is: a hangulatfestő szemlélődést expresszíven stilizált képi világ váltja fel. A túlhajszolt finálé a tündérmesét ellenpontozó, nagy horderejű fordulat is lehetne, azonban végeredményben kifejtetlennek tetszik: karakteres gesztus helyett csupán a minden giccsességével együtt is bájos történet váratlan és értelmetlenül akciódús rövidre zárása marad.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11092