KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Molnár Gál Péter: Katherine Hepburn (1907-2003)

• Takács Ferenc: Az újbeszéltől a reality show-ig George Orwell és a film
• Varró Attila: Hitlergyőz Náci disztópiák
• Kolozsi László: Hivatali apokalipszis Kultuszmozi: Brazil
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Talált bűn Beszélgetés Janisch Attilával
• Muhi Klára: Képfaragók kalandjai Operatőr kerekasztal

• Fekete Ibolya: Mamma Kuba Kubai filmek
• Kriston László: Don Quijote Kubában Beszélgetés Oliver Stone-nal
• Epres Tamás: Betiltott forradalom Soy Cuba
• Tanner Gábor: Afro-brazil misztika Glauber Rocha
• Mátyás Péter: A Vakond Árnykép: Alejandro Jodorowsky
• Nánay Bence: A legújabb hullám Argentin filmek
• Szilágyi Ákos: Szovjet Hollywood Sztálin mozija (2. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója II.
KÖNYV
• Forgách András: Előhívatlanul Kubrick könyvek
DVD
• Pápai Zsolt: Paradoxonok mozija John Boorman: Zardoz
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Fecsegés-fúga Rengeteg
• Báron György: Álmodozások sora Boldog születésnapot!
• Zoltán Gábor: Jött öt Jött egy busz
• Ágfalvi Attila: Sekély mélység A boldogság színe
• Nevelős Zoltán: Újabb jelenések a sötétségről Apokalipszis most – rendezői változat
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Esküvő monszun idején
• Vincze Teréz: Magdalena nővérek
• Köves Gábor: Pokolba a szerelmmel
• Hungler Tímea: Az igazság órája
• Csillag Márton: Terminator 3.
• Vaskó Péter: A Karib-tenger kalózai
• Varró Attila: Sporttolvajok
• Herpai Gergely: Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője
• Varró Attila: Túl van a család
• Varró Attila: Segítség, hal lettem!

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Néma csönd

Roboz Gábor

Das letzte Schweigen – német, 2010. Rendezte: Baran bo Odar. Írta: Jan Costin Wagner regényéből Baran bo Odar, Alex Ross, Richard Shakocius. Kép: Nikolaus Summerer. Szereplők: Ulrich Thomsen (Peer Sommer), Wotan Wilke Möhring (Timo Friedrich), Katrin Saß (Elena Lange), Burghart Klaußner (Krischan Mittich). Gyártó: Cine Plus. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 119 perc.

Ha egy szélesebb értelemben vett közönség megszólítása a cél, a közelmúltat és a jelent pásztázó filmek mellett a német mozinak szüksége van a társadalmi, illetve politikai reflexiótól inkább tartózkodó felfogásra is, a zsánerfilmezés gyakorlata pedig köztudomásúan mentõövet jelenthet az ilyen helyzetben lévõ filmgyártásoknak. A Németország filmmûvészetében meghatározó szerepet játszó valóság-központúság ugyanakkor mûfaji közegben is érvényesülhet, a krimi tehát kézenfekvõ választás a hagyományápolást eladhatósággal párosítani vágyó alkotók számára. Baran bo Odar rendezõ ráadásul olyan író könyvét választotta forrásanyagnak, aki a nemzetközi színtéren is ismert szerencsés kevesek közé tartozik.

A Jan Costin Wagner bûnregény-szerzõ díjnyertes kötetébõl forgatott Néma csönd középpontjában egy nyolcvanas évek közepén elkövetett gyerekgyilkosság áll, amit egy kísértetiesen hasonló bûntény visszhangoz az eredeti helyszínen, napra pontosan huszonhárom évvel késõbb, és a sok szálon futó történetben megismerjük az érintett szülõk, a nyomozást végzõ rendõrök és egy bûnelkövetõ nézõpontját egyaránt. Baran bo Odar második nagyjátékfilmjében az alapregény finn közegét németre cserélve is megtartja a rideg atmoszférát, kiváló színészeket instruál, imponáló formai szigorral dolgozik, továbbá olyan élelmesen bánik az információkkal és sodorja össze a szálakat, mintha mindig is ezt csinálta volna. Bár a szinte kivétel nélkül traumatizált szereplõk sokaságával nincs könnyû dolga, sikerrel kerüli el a sulykolást, és hiába mutatja meg egybõl az elkövetõket (tehát a thrillerbe is belekóstol), a nézõ számára is hagy kérdõjelet. A rendezõ két órás mozija egyedül talán lomha tempója miatt érheti el nehezen a közönséget, ugyanakkor teljes joggal érdemli ki az ólomsúlyú jelzõt, és régivágású krimiként a mozik manapság ritkán látott vendégeként üdvözölhetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10821