KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Molnár Gál Péter: Katherine Hepburn (1907-2003)

• Takács Ferenc: Az újbeszéltől a reality show-ig George Orwell és a film
• Varró Attila: Hitlergyőz Náci disztópiák
• Kolozsi László: Hivatali apokalipszis Kultuszmozi: Brazil
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Talált bűn Beszélgetés Janisch Attilával
• Muhi Klára: Képfaragók kalandjai Operatőr kerekasztal

• Fekete Ibolya: Mamma Kuba Kubai filmek
• Kriston László: Don Quijote Kubában Beszélgetés Oliver Stone-nal
• Epres Tamás: Betiltott forradalom Soy Cuba
• Tanner Gábor: Afro-brazil misztika Glauber Rocha
• Mátyás Péter: A Vakond Árnykép: Alejandro Jodorowsky
• Nánay Bence: A legújabb hullám Argentin filmek
• Szilágyi Ákos: Szovjet Hollywood Sztálin mozija (2. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója II.
KÖNYV
• Forgách András: Előhívatlanul Kubrick könyvek
DVD
• Pápai Zsolt: Paradoxonok mozija John Boorman: Zardoz
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Fecsegés-fúga Rengeteg
• Báron György: Álmodozások sora Boldog születésnapot!
• Zoltán Gábor: Jött öt Jött egy busz
• Ágfalvi Attila: Sekély mélység A boldogság színe
• Nevelős Zoltán: Újabb jelenések a sötétségről Apokalipszis most – rendezői változat
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Esküvő monszun idején
• Vincze Teréz: Magdalena nővérek
• Köves Gábor: Pokolba a szerelmmel
• Hungler Tímea: Az igazság órája
• Csillag Márton: Terminator 3.
• Vaskó Péter: A Karib-tenger kalózai
• Varró Attila: Sporttolvajok
• Herpai Gergely: Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője
• Varró Attila: Túl van a család
• Varró Attila: Segítség, hal lettem!

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Japán videóantológia

Magánvíziók

Peternák Miklós

A nyolcvanas évek japán videóművészetét átfogóan bemutató Private Visions antológia magyarországi premierjére a kölni és a budapesti Japán Alapítvány segítségével kerül sor. Az antológia hétfejezetből áll (16 szerző 17 munkájából, ha már a számoknál tartunk), 4 óra 20 perc őszidőben. A fejezetcímek: Média: Ki és be; Egy művész arcképe: Képmás és reflexió; A kódolás játszmája; A természet struktúrája; A virtuális kép rendszere; Párbeszéd vagy transzcendentális hang.

A kísérleti vagy épp médiaművészet Japánban nem valamiféle klasszikus, „akadémikus” művészettől való elszakadást jelent, inkább a nyugati értelemben vett művészetfogalom (mely legalábbis a reneszánsz óta az individuális, kreatív-kutató magatartás, az egyén, pontosabban a szabad személy önmegvalósítása, még inkább önkifejezése) ízlelgetése mellett a – bárki máshoz hasonlóan – számunkra is kihívást jelentő új technikai médiumok, illetve új képfajták birtokbavételét, a lehetséges használat útjainak kimunkálását.

Ne feledjük, olyan kultúráról van szó, amelyben „kép” és „szöveg” viszonya alapvetően más, mint amihez mi hozzászoktunk (talán elég arra utalni, hogy háromféle írásmód van Japánban), ahol nem jelent olyan nagy gondot annak a megnevezése, amit mi körülményesen „videóművészetnek” vagy „médiaművészetnek” szoktunk hívni.

Például az antológia hetedik fejezete is olyan mű (avagy kommunikációs forma), melynél különösen ajánlatos a tradícióra való utalás. Idézzük e vonatkozásban Alfred Birnbaumot: „Az egyik legrégebbi és mára hivatalossá vált alternatíva a videót a kommunikáció folyamatos működéseként tekinti, valahová a művészet és az irodalom közé állítva. Két vagy több személy videóleveleket küld oda-vissza. A végeredménnyel kevésbé törődve, másfajta képi elgondolásból építkezve, mint amilyen a kiállításra szánt mű megtervezéséhez és elkészítéséhez kell, a videó-levél Japánban sok követőre talált, koncepciójában néha a hagyományos japán renga-val (kapcsolt verssel) hasonlították össze. A legismertebb példa erre a Videólevél..., melyet a költő Shuntaro Tanikawa és a filmrendező Shuji Terayama váltottak egymással...”

E 72 perc 40 másodperc összhosszúságú levélváltás is látható lesz a Magyar Képzőművészeti Főiskola Intermédia Tanszéke által szervezett áprilisi budapesti bemutatón – természetesen a Private Visions többi videójával együtt – először a Főiskolán, majd a Balázs Béla Stúdió Toldi mozijában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1223