KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Molnár Gál Péter: Katherine Hepburn (1907-2003)

• Takács Ferenc: Az újbeszéltől a reality show-ig George Orwell és a film
• Varró Attila: Hitlergyőz Náci disztópiák
• Kolozsi László: Hivatali apokalipszis Kultuszmozi: Brazil
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Talált bűn Beszélgetés Janisch Attilával
• Muhi Klára: Képfaragók kalandjai Operatőr kerekasztal

• Fekete Ibolya: Mamma Kuba Kubai filmek
• Kriston László: Don Quijote Kubában Beszélgetés Oliver Stone-nal
• Epres Tamás: Betiltott forradalom Soy Cuba
• Tanner Gábor: Afro-brazil misztika Glauber Rocha
• Mátyás Péter: A Vakond Árnykép: Alejandro Jodorowsky
• Nánay Bence: A legújabb hullám Argentin filmek
• Szilágyi Ákos: Szovjet Hollywood Sztálin mozija (2. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója II.
KÖNYV
• Forgách András: Előhívatlanul Kubrick könyvek
DVD
• Pápai Zsolt: Paradoxonok mozija John Boorman: Zardoz
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Fecsegés-fúga Rengeteg
• Báron György: Álmodozások sora Boldog születésnapot!
• Zoltán Gábor: Jött öt Jött egy busz
• Ágfalvi Attila: Sekély mélység A boldogság színe
• Nevelős Zoltán: Újabb jelenések a sötétségről Apokalipszis most – rendezői változat
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Esküvő monszun idején
• Vincze Teréz: Magdalena nővérek
• Köves Gábor: Pokolba a szerelmmel
• Hungler Tímea: Az igazság órája
• Csillag Márton: Terminator 3.
• Vaskó Péter: A Karib-tenger kalózai
• Varró Attila: Sporttolvajok
• Herpai Gergely: Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője
• Varró Attila: Túl van a család
• Varró Attila: Segítség, hal lettem!

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két barát

Csantavéri Júlia

 

A film két barátja az életben is barát. Sőt. Egy izgalmas és sikeres kis színházat jelentenek ők együtt, az egyikük, Spiro Scimone írja a darabokat, aztán Francesco Sframelivel, esetleg még néhány barátjukkal együtt elő is adják, bár a színpadra állítást legtöbbször másvalaki vállalja. A Nunzio című darabból készült első filmjüket azonban rendezőként is ők maguk jegyzik. Spiro és Francesco Messinából származnak. A filmben megszólaló gyönyörű nyelv is a messinai dialektus kicsit olaszossá szelídített változata. Hiszen szerepük szerint is szicíliaiak ők, két, véletlenül egymás mellé csapódott elvándorló, aki valamely meg nem határozott észak-itáliai város idegen környezetében keresi a boldogulást. Ennek dacára aligha lehetnének különbözőbbek. Nunzio, (Francesco Sframeli) gyermekien, szinte együgyűen tiszta kedélyű álmodozó, heves és olthatatlan érdeklődéssel a dolgok és az emberek, így lakótársa, Pino (Spiro Scimone) iránt is, akit szüntelen záporozó kérdésekkel áraszt el. Pino hallgatag, magába zárkózó férfi, foglalkozására nézve bérgyilkos. Időről időre vonatra száll, hogy megbízásait teljesítse. A mindennapi rutint, kapcsolatuk Pino által rögzített távolságát Nunziónak a festékgyárban szerzett betegsége oldja fel. A felszín alatt a dolgok lassan, szinte észrevehetetlenül átrendeződnek, Pino képes lesz kitörni a magára húzott páncélból, és végül döntő elhatározásra jut.

A film ritmusa bámulatosan pontos, ütemét, akárcsak egy jó kamaradarabét, Pino és Nunzio beszélgetéseinek egyenletes crescendója határozza meg. E beszélgetések kapcsán nem alaptalanul hivatkoznak sokan Beckettre: a szöveg a lehető leghétköznapibb, de tömörsége, a szavakat körülölelő szituáció különössége, a velük szembeállított csendek és nem utolsósorban a szelíden groteszk áthallások révén mégis költőivé válik. Ez a jól megragadható, lényegi elemekre koncentráló módszer jellemzi a képeket és azt is, ahogyan néhány jól megválasztott figurával körbeveszik a két barát történetét. A csengők rongálójára vadászó háziúr, a bárban keresztrejtvényt fejtő nyugdíjasok, Nunzio kevés szavú, ám összetartó kollégái, de még szerelme, a szép Maria is vázlatszerű, többé-kevésbé groteszkül elrajzolt szereplők, inkább csak utalások a külső világra, hogy annál erősebben és fájóbban emelkedjen ki az alapszituáció. A két fiatal színész-rendező az egyébként ismerős témákat – magány, emigráció, kiszolgáltatottság – minden hozzájuk tapadt melodramatikus vagy hatásvadász elemtől megtisztítva, a film legjobb pillanataiban bravúros egyszerűséggel mutatja meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1781