KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pokolba az élettel

Sepsi László

Give ‘em Hell, Malone – amerikai, 2009. Rendezte: Russell Mulcahy. Szereplők: Thomas Jane, Ving Rhames, Elsa Pataky. Forgalmazó: Budapest Film. 96 perc.

A Sin City sikere után az utalásokkal terhelt, felstilizált retro noir a szerzõi-félfüggetlen szcéna egyik bejáratott filmtípusává vált: DePalma (Fekete Dália), Soderbergh (A jó német) és Winterbottom (The Killer Inside Me) után a hullámzó minõségû életmûvét a hetvenes évek legvége óta építgetõ Russell Mulcahy is beszállt a játékba, hogy megannyi jellegtelen iparosmunka és feledésre ítéltetett fércmû után újra valami trendit tegyen le az asztalra a Pokolszülött és a Hegylakó mellé. A Pale Blue Moon filléres B-film átiratával debütált Mark Hosack forgatókönyvébõl készült Pokolba az élettel a könnyebbik utat választja: nyitányában a Golyózáporral és a Neveldine/Taylor-párossal fémjelzett túlpörgetett akciófilm találkozik a keménykalapos noir-stíllel, hogy a puskapor elfogyta után a legkülönfélébb szociopaták és torzszülöttek kezdjék el benépesíteni a Frank Miller világát idézõ helyszíneket. Az önparódiáig fokozott karakterek ötpercenként érkezõ magvas aranyköpéseit („Suck my Sinatra”) egy csavarjai ellenére is kiszámítható fabula hivatott összetartani, de Hosack próbálkozásai – tönkrement családok, lélegeztetõgépen vegetáló feleség – ellenére sem sikerül minimális mélységgel vagy súllyal felruházni a rajzfilmszerû figurákat és traumáikat. Ennek megfelelõen a Pokolba az élettel meghatározó helyszíne sem a bûnös város valamely koszhadt bugyra, hanem a szereplõk találkáinak és a legfõbb fordulatoknak is helyt adó vidámpark, ahol a kötelezõ A sanghaji asszony-utalások mellett randevúzik a japán bérgyilkos-lolita, a piromán sorozatgyilkos és az elmaradhatatlan femme fatale. Thomas Jane (A Megtorló) Malone-ra keresztelt Mike Hammer-alteregója így megszabadül a klasszikus noir-hõs minden lelki terhétõl és valódi veszteségeket fedõ cinizmusától, és számára csupán a szeretet értelmeként aposztrofált aprócska gyerekjáték-McGuffin hordozza a megváltás illúzióját. Nagyjából a Pokolba az élettel is így viszonyul a zsáner fajsúlyosabb darabjaihoz: élénk színû, fröccsöntött játékszer a robosztus máltai sólymok között, amely ideig-óráig tisztes szórakozást nyújt a posztmodern tömegfilm ingergazdag vidámparkjában.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10809