KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tenger dala

Kránicz Bence

Song of the Sea – dán-belga-ír, 2014. Rendezte: Tomm Moore. Írta: William Collins. Zene: Bruno Coulais. Gyártó: Cartoon Salon / Digital Graphics. Forgalmazó: Szabolcs Cinema Kft. Szinkronizált. 93 perc.

Előző filmjéhez, a magyar animátorok munkáját is dicsérő Kells titkához hasonlóan a kortárs rajzfilm fontos alkotójaként jegyzett Tomm Moore ismét az ír-kelta mondavilág és mesekincs örökségéből merít. Ám míg első rendezése szorosabban kötődött a szigetország történelméhez, addig A tenger dalában egyszerre kap nagyobb teret az álomszerű, olykor szürreális fantáziavilág és a családi traumákkal súlyosbított, hétköznapi rögvaló. A két külön univerzum között azonban magától értetődőnek bizonyul az átjárás, köszönhetően az egységes és markáns vizualitásnak, valamint a tragédia árnyékát és az újrakezdés lehetőségét is magában hordozó történet édesbús hangvételének.

Bent és húgát, a hatéves kora ellenére némának mutatkozó Saoirse-t egyedül neveli jóravaló, de megkeseredett apjuk, miután az édesanya a kislány születésekor meghalt – örökül hagyott mágikus tárgyai és a családi legendák viszont arról árulkodnak, hogy a kecses és melegszívű Bronagh túlvilága közelebb van a gyerekekhez, mint gondolnák. A világos, tiszta foltokkal és egyszerű vonásokkal megrajzolt emberalakok mögött ezernyi kacskaringós, végtelenbe vesző vonal szövi át a gazdagon kidolgozott háttereket, utalva a valós érzelmi konfliktusokra megoldást nyújtó mesebirodalom jelenlétére. De A tenger dalát nemcsak a terápiás animációk finom mívű darabjaként szemlélhetjük, történetében a régmúlt ködébe vesző, sokak által elfelejtett mítoszok érvénye a CGI-trendekkel szembehelyezett hagyományos rajzfilm értékeire hívja fel a figyelmet. Sőt, a kővé változtatott tündérlények gyönyörű metaforájába ágyazott központi tanulság is kortól függetlenül megszívlelendő: a lélek fájdalmaira a bezárkózás és a magányos gyötrődés csupán ideig-óráig jelenthet gyógyírt, a múlt elengedéséhez igenis szükség van a közös feldolgozás folyamatára – arra a küzdelmes feladatra, ami Moore filmjét nézve máris könnyebbnek tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12150