KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Utazás apánkkal

Kránicz Bence

Kránicz Bence

Reise mit Vater – román-német, 2016. Rendezte és írta: Anca Miruna Lazarescu. Kép: Christian Stangassinger. Zene: Darvas Ferenc. Szereplők: Alexandru Margineanu (Mihail), Razvan Enciu (Emil), Ovidiu Schumacher (William), Ulrike von Syberg (Susanne). Gyártó: Strada Films / Filmallee / Mirage Film. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 11 perc.

 

A fesztiválsikereknek köszönhetően a kortárs román filmek közül hagyományosan leginkább a súlyos erkölcsi kérdéseket, társadalmi visszásságokat és politikai bűnöket feszegető drámák láthatóak a nemzetközi közönség számára, miközben kis számban ugyan, de évről évre készülnek populáris műfaji filmek is Romániában. A román-német-magyar koprodukcióban készült Utazás apánkkal a két filmcsoport közé esik, vagyis azoknak a midcult szórakoztató filmeknek a sorát gyarapítja, amelyek a legjobban hiányoznak például a magyar választékból is.

A temesvári születésű, ám tizenegy éves korától Németországban élő rendező, Anca Miruna Lazarescu kisjáték- és dokumentumfilmjeihez hasonlóan első egész estés munkájában is nemzetközi kontextusban gondolkodik hazája félmúltjáról. Az erdélyi szász család az idős apa szívműtétje miatt robog át ócska kisautón az NDK-ba, a két fiatal fiútestvért pedig csakhamar meglegyinti a nyugat-német szabadság szele. Bár a bontakozó szerelmi szál és a számos humoros szituáció ilyesmit ígérne, a rendezőnek szerencsére esze ágában sincs felhőtlen és hazug nosztalgiamozit kerekíteni road movie-jából, és a történet elejétől kezdve hangsúlyozza, miféle baljós történelmi pillanatban vagyunk: 1968-ban, a prágai tavasz leverése után, mikor rövid időre a cseh elvtársakkal a kelleténél kicsit több szolidaritást mutató Ceaușescuból lesz a szocialista blokk fekete báránya.

A sajnálatos események miatt az utazgató román állampolgárokkal is szigorúbban bánnak a testvéri országok hivatalnokai és közrendőrei, a disszidáláson gondolkodó főhősök közül így gyaníthatóan nem ér célt mindenki. Lazarescu válasza viszont várakozásainkon túlmutatóan józan és keserű: a hatvanas évek román ifjúságának jussa nem a beatdalokban megénekelt szabadság, hanem a levert vese, többéves munkatábori átnevelés és a küzdelmes, jelentéktelen, átokverte kelet-európai élet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13043