KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ocean’s 8 – Az évszázad átverése

Varró Attila

Ocean’s Eight – amerikai, 2018. Rendezte: Gary Ross. Írta: Olivia Milch és Gary Ross. Kép: Eigil Bryld. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Sandra Bullock (Debbie), Cate Blanchett (Lou), Anne Hathaway (Daphne), Rihanna (Nine Ball), Helena Bonham Carter (Rose), Richard Armitage (Becker). Gyártó: Warner Bros / Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

 

A gender-zsánerfordító 2010-es évek nem csupán női szemszögből revízionált, újragondolt műfajfilmek kiváló darabjait hozta magával, de a korszellemet kizsákmányoló, ostoba femploitation-filmek áradatát is elindította, élen hajdan sikeres férfi-franchise-ok felesleges és fantáziátlan kasztrálásaival a Mercenaries feláldozható fúriáitól a szingli-Szellemirtókig. Utóbbi trendbe csatlakozik be az Ocean’s 8 szupersztáros stúdiófilmje, amely a Soderbergh-széria spin-offjaként Danny húgát, Debbie-t (!) követi nyomon, ahogy hét belevaló társnőjével meglovasítja a Metropolitan Múzeum felbecsülhetetlen értékű ékszerkollekcióját.

A női westernekkel, akciófilmekkel vagy buddy komédiákkal ellentétben igen kisszámú női heist-filmek egy kivétellel napfényes vígjátékok, középpontban pár kétségbeesett háziasszony (How to Beat the High Cost of Living), takarítónő (Mad Money), pompomlány (Sugar&Spice) szerencsés kimenetelű és erőszakmentes amatőr-stiklijével: Gary Ross átirata ezek habkönnyű példáját követi a tiszta gengszterfilm-hagyományt sikerrel feminizáló Nagy dobás kőkemény vádirata helyett – bár egyikkel sem veszi fel a versenyt sem humor, sem rafináltság terén (meglepőnek szánt fordulatainál csak kínos in-joke-jai értelmetlenebbek). Ennél nagyobb bűne azonban, hogy meséjében a „női változat” tisztes törekvése kimerül az alapfilm Szex és New York-komformizálásával: mert hát mi mást is rabolhatna hét vérprofi gengsztercsaj, rács mögött ráncfelvarrt szélhámosnőtől Rihanna rasztalány-hackerén át a Kötelező Indiai Töltelékmacáig, mint a lányok legjobb barátját, a gyémántokat; hol máshol, mint a Vogue által szervezett Met Gála csillámfényes sztárparádéjában; és hogyan másként, mint akció közben lazán lábkörmöt lakkozgatva, csini nagyestélyikben pompázva és nem mellesleg az áruló pasin bosszút állva. Az Ocean’s 8 szomorú bizonyítéka annak, hogy nincs az a műfaji motívum, amit ne lehetne bukszanyitogató Kiskegyed-klisékre fordítani, egyúttal sötét előfutára Barbie Bond-nak, az unikornisokon lovagló Butch Cassidy-Sundance Kitty párosnak és Bridget Jonesnak a Végzet Templomában.

Varró Attila


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13743