KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mediawave

Awara leves

Lassú tűzön

Schubert Gusztáv

Multikulturális filmrecept a Mediawave konyhájából.

 

Mi kell az awara leveshez? Lassú tűz, húszliteres fazék, türelem és onnantól kezdve bármi, ami belefér. Mindenekelőtt végy öt-hat kiló awarát (csakis a dzsungelben lehet összeszedegetni, Meinl Gyula nem árulja), frisset és rothadtat vegyest (az adja a bukéját), fadöngölőkkel passzírozd pépesre, adj hozzá vizet, míg ronda okkersárga krémet nem kapsz, két napon át dédelgesd faszénparázson, adj hozzá szeletekre vágott uborkát, padlizsánt, tököt, hosszúszárú francia babot, apróra metélt hagymát, petrezselymet, zellert, szórj bele sót, chilit, borsot, közben pörzsöld a malackát, füstöld a disznólapockát, süsd bele csirkék püspökfalatját, készítsd elő a különb s különb méretű rákokat, végül szórj bele félkosárnyi sóskát, és mindazt, amit közben kifelejtettél, az indián nagypapa mokasszinját, foszlott kávés zsákot, a Cayenne-i Kurír megsárgult számait (évfolyamot válogass tetszés szerint). És már tálalhatod is az ínycsiklandó awara levest. Van persze némi kockázata, aki először eszik belőle, meghal. Halála után azonban folyton visszajár bouillont kanalazni.

Az örök kétkedők most azt mormogják magukban, ilyen leves nincs is. De van. Francia Guayanában főzik, alumínium kondérban. Dokumentum van róla, majd másfél óra, Cesar Paes rendezte, Mediawave vetítette. Az ember darab ideig gyanútlanul nézi, kedves etnofilm, kulináris felhangokkal, vetítsék inkább a kukta-néprajz szakon.

Mígnem egyszer csak a filozófiára éhes bölcsész agya is elkezd korogni. Hogy is készül az awara leves? Az awarát szedje amazonasi indián, passzírozza ébenfekete asszony, kóstolgassa kreol nagymama, a curryt szórja bele hindu, a cayenne-borsot francia, a rizst kínai, aki a padlizsánt hozza, annak anyja legyen holland, az apja jávai, aki a malacot pörzsöli, félig laoszi, félig párizsi. Őrület, de van benne rendszer. Az awarát a lassú tűz különbözteti meg a kotyvaléktól. A filmbeli Mana városka sokszínű, soknyelvű lakóit vagy ötven éve kevergeti, érleli, puhítja, békíti egybe a magatudatlan vagy talán nagyon is bölcs főszakács. Ami itt készül, kontrázva a fajtiszta szakácsművészet elveit, igazi gasztronómiai műremek, valódi kultúr-leves.

Egy kondérban evezünk, ez a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1485