KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Túlélni Picassót

Hungler Tímea

 

James Ivory filmje tízéves periódust ölel fel Picasso életéből, méghozzá azt az időszakot, melyet a festő az egyetlen olyan nő társaságában töltött el, akit nem ő hagyott el. Francoise, a festőnő meséli el kettőjük élettörténetét tiszteletadása jeléül. A film azonban nem korlátozódik „jelenetekre egy házasságból”, túllépve a magánember-Picasso bemutatásán a teljes emberképet célozza meg több mint kétórás időtartama alatt.

A gond csupán ott van, hogy a Picassót alakító Anthony Hopkinst minduntalan háttérbe szorítja az egykori szeretőkből, barátnőkből álló, jussát követelő baromfiudvar, így ahelyett, hogy valamivel többet tudnánk meg a mesterről a nőkhöz fűződő viszonyán keresztül, egyszer csak elveszítjük őt a forgatagban. Az esetet súlyosbítja, hogy Hopkins Picassója semmiképpen sem az a filmben többször megfogalmazást nyert öntörvényű, sátáni Don Juan-figura, inkább nevezhető joviálisnak és apáskodónak. A körülötte kialakuló hiszteroid nőstény-kirohanások így már-már elgondolkodtatják a nézőt afelől, hogy nem jól álcázott iróniával találta-e szemben magát.

Még mielőtt azonban eljutnánk erre az álláspontra, Ivory hőse megfest néhány klasszikust, mediterrán tájakon barangol, kiáll az avantgárd művészet mellett, megvívja mindennapi harcait a galériatulajdonosokkal, bekapcsolódik a lengyel munkásmozgalomba, és lefolytatja a film csúcsjeleneteként Matisse-szal azt a hosszúra nyúlt, sablonokból építkező beszélgetést a művészetről, melynél sajnálatos módon a film színvonala sem tudott feljebb jutni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1644