KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bajos csajok

Tornai Szabolcs

 

Amerika filmipara a legkülönbözőbb tini- és diákfilmeket is ugyanúgy zsinórban köpködi ki, mint minden más műfaj termékeit. A legújabb tinisercintés, a Bajos csajok meglepően szép ívet ír le, és szórakoztatóan landol Amerika orcáján. Hiszen az önleleplezésben is élenjáró jenkik imádnak a tükör elé állni, hogy szembeköphessék magukat. A néző az unásig ismert diákmiliőbe, az amerikai mikrotársadalomba bukhat alá, amelyben kizárólag annak van hitele és súlya, ami tökéletesen hamis. A főszereplő lány, a csinos Cady zöldfülűként csöppen bele a csillogóan rút sulivilágba, merthogy 15 éves koráig Afrikában nevelkedett zoológus szülei szárnyai alatt, és csak elméletben ismeri az „erősebb győz” darwini alaptörvényét. De hamar feltalálja magát, és két viszonylag szimpatikus osztálytársa, Janis és Damian biztatására beépül a plasztikáknak csúfolt három csinibaba szövetségébe, amely a suliban a hierarchia csúcsát jelenti. A nősténytriumvirátus feje a hosszú, szőke hajú cica, Regina, aki a körmönfont manipulációk és gonosz praktikák bajnoka, ezenkívül divatdiktátor, és minden évben bálkirálynő. Cady feladata az lenne, hogy a klikk legbelső titkait kikutatva letaszítsa a trónról a királynőt és két udvarhölgyét, de a kísértésnek nem tud ellenállni, ő maga is udvarhölgy lesz, végül azonban az eszes tanárnő, Norbury kisasszony (az őt alakító Tina Fey írta a forgatókönyvet Rosalind Wiseman bestselleréből) ügyesen rácba szedi a nebulókat, és elkövetkezik a futószőnyeg simaságú happy end.

El kell ismerni, hogy Mark S. Waters szatirikus vígjátéka valóban mulatságos, a dramaturgia egynémely akadozást és beragadást leszámítva olajozottan működik, a lányok a film szelleméhez híven pimaszul csinosak, ráadásul profi alakítást nyújtanak. Végül is jobb film a Bajos csajok (a Baljós csajok pocsékul hangzik, de pontosabb cím lett volna), mint például a Bret Easton Ellis regényéből készült opus, A vonzás szabályai, mivel ez utóbbi „mély” artisztikuma ellenére nem tudott kikecmeregni az önmaga által is gerjesztett nihilből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1990