KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Wasabi

Herpai Gergely

 

Jean Renót mindenki szereti… Ugyan nem nagyon változtat játékstílusán, de ez az egyetlen kaptafa is rengeteg nézőnek szimpatikus, így nem csoda, hogy Luc Besson ismét őt választotta legújabb akció-krimi-paródiájának főszereplőjéül. És ezzel az egy döntésével talán meg is elégedhetett, ugyanis alkotói géniuszának – enyhén szólva – még a szikráját sem lehet felfedezni a Wasabiban.

Besson emellett legújabb filmjét feltehetően valami hommage-félének szánhatta, mert Reno feltűnően hasonlít benne Jean-Paul Belmondo régi zsaruira és csirkefogóira, de sajnos a nagy Bebel néhol szórakoztatóan ripacskodó, néhol nagyon macho alakításához az utóbbi időben népszerű, deresedő francia sztár nem tudott felérni. Pedig nem is szegény Jean Renóban van a hiba, inkább az ostoba és hiteltelen forgatókönyv és a rosszul koreografált akciójelenetek (Besson, úgy látszik nem egy George Lautner vagy Jacques Deray…), gyenge poénok miatt süllyed a Wassabi B kategóriás mozik szintjére.

Ha ennyi még nem volna elég, akkor sikerült szinte tökéletesen elviselhetetlenné tenni a filmet az iszonyúan idétlenül, az anime rajzfilmek naiváihoz hasonló stílusban játszó Ryoko Hirosue alakításával. Pedig a japán lányok nem ilyen üresfejű, vihogó és sipítozó hisztérikák, mint ahogy maga Japán sem hotelszobákból, golfpályákból és játéktermekből áll. Ezt pedig biztosan Luc Besson is nagyon jól tudja…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2661