KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Túszharc

Köves Gábor

 

Technikai kivitelezés és történetvezetés: szögezzük le már most, Taylor Hackford ismeri és gyakorolja mindkettő mesterfogásait. Legutóbbi, ugyancsak a Warner pénzén készített filmje (Az ördög ügyvédje) abban a szűk esztendőben került a mozikba, amikor a stúdió kétségbeesett könyvelői már egy halvány sikernek is tudtak örülni. Abban az évben valószínűleg sokan köszönhették állásukat a Pacinót ördöggé maszkírozó látványos tanmesének. Most eljött az idő, hogy viszonozzák a szívességet. Mert ha egy film olyan sokba kerül, mint a Túszharc, minimális követelmény a jéghegynek ütköző óceánjáró, a dinoszaurusz-invázió, a kungfu-akrobatika. Ezzel szemben Hackford méregdrága, világutazó filmjéről ordít az ódivatúság: ebben az újságcikk-valóságból merítő egzotikus románcban drótok és huzalok helyett érzelmeik irányítják a hősöket. A szüzsé igen egyszerű: Thorne (CroweMitchum és Bogart nyomában), a hivatásos túsz-szabadító – miután cége, anyagi megfontolásból, megtagadja a segítséget – saját szakállára elvállalja Peter Bowman, a busás váltságdíj reményében túszul ejtett mérnök kiszabadítását. A jótettre szakmai tisztessége és Bowman felesége, Alice (Ryan – ideges vibrálása figyelemreméltó) iránti érzelmei sarkallják. Nem Casablancán, Dél-Amerikában történik mindez. A tempó úgy változik, ahogy a műfajok váltják egymást: ha thriller (ki üzletel Bowman-életével; politikus, üzletember, gerilla?) – feszes, ha akció (túsz-szabadítás) – még feszesebb, ha románc, mérsékelt lágyság. Három film két órában egy jegy áráért! Épp olyan ez, mint az egyetlen dobozból álló, mindennel felszerelt zene-torony: hamar kiderül, a multifunkciós szerkezet kétségtelenül praktikus, ámbár igazán tiszta és mély hangot egyetlen funkciója sem képes produkálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3282