KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

David Lynch

Veszett a világ (Wild at Heart)

Koltai Ágnes

 

Wild at Heart – sokértelmű, nehezen lefordítható cím; Vadszívű, Vadul a szív, Szívében durva. Mind-mind lehetséges címe egy furcsa amerikai regénynek és filmnek. A regényt a nálunk teljesen ismeretten Barry Giftord írta, a filmet az Elefántember és a Kék bársony bizarrságokra éhes alkotója, David Lynch rendezte. Kettejük találkozása talán szükségszerű. Bár homlokegyenest más világban nőttek fel, élményeik, iskoláik és művészi tapasztalataik különbözőek, mégis ugyanannak az Amerikának gyermekei. Gifford mögött komoly irodalmi munkásság, Lynch mögött pedig gazdag művészi próbálkozás áll. Mindketten tobzódnak a kifejezés! formákban (Gifford nemcsak regényeket, novellákat és verseket ír, hanem tanulmányokat is; Lynch nem csupán rendez, dalszövegeket is ír, de igazából a festészet érdekli). Mindketten a művészi szabályok felrúgásával és a komolytalan komolykodással verték fel a posztmodern utáni világ halálos csendjét.

Gifford–Lynch többszólamú címével nem angol nyelvterületen úgy tetszik nehezen birkóznak meg. A tavalyi Cannes-i nagy díjas filmnek a franciák az egyszerűség kedvéért a két főszereplő neve után a Sailor és Lula címet adták, nálunk pedig a meglehetősen döccenős, a regény és a film atmoszférájához alig kapcsolódó Veszett a világ címen forgalmazzák a filmet, s jelentetik meg a regényt. Márpedig a Wild at Heart a vadság, s nem a veszettség regénye, filmje. Méghozzá különös regénye és filmje. Olvastán és láttán szeretjük vagy netán elvetjük, egy biztos: eredetiségét aligha vitathatjuk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/05 14. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4110