KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában

Nevelős Zoltán

 

Jackie Chan nem okoz csalódást. Káprázatos harcművész úgy, hogy közben megunhatatlan mozibohóc. Egy csetlés és egy botlás közé mindig jut egy tökéletesen kivitelezett ütés vagy egy jól irányzott rúgás, így aztán mindig ő nevet a végén, vele pedig mi is.

A nyáron a magyar mozikba kerülő két filmje Chan két harcterét képviseli, Az elveszett zsaru a hongkongi, a Csúcsformában a hollywoodi álomgyár produkciója. Hongkongban talán ő a legnagyobb sztár, csaknem harminc éve folyamatosan jelen van a mozivásznon, Amerikában viszont a nyolcvanas évek kudarcai után évtizednyi kihagyás után alig pár éve kezdte igazi diadalútját a Balhé Bronxban című filmmel. A Csúcsformában az eddigi csúcs, tavaly ősszel az egyik legnagyobb bevételt hozó film volt a tengerentúlon; folytatása is készül már.

Az elveszett zsaru úgy kezdődik, mint egy katonai akciófilm, bennszülöttes vígjátékként folytatódik, és elég sokára érkezik csak el a nagyvárosi bunyós műfajig, de megéri a várakozás; a tetőpont nagy verekedése után ráadásnak Jackie gatyaféken csúszik le egy felhőkarcolóról.

A Csúcsformában kelet-nyugat viszonylatban építkezik, Hongkongban egy kikötői tűzharc közepén ismerjük meg a Jackie alakította hőst, a film központi bűntényének helyszíne azonban Los Angeles. A kínai konzul kislányát elrabolják, így kerül újra a képbe Jackie, kísérőjének pedig a dumagép Chris Tuckert jelölik ki. A kultúrák találkoznak, Chan hozza a helyzetkomikumot, Tucker a jellemkomikumot, Chan adja a pofonokat, Tucker a poénokat. A kezdeti idegenkedés után barátok lesznek, és végül az ügyet is felgöngyölítik. A film amilyen kiszámítható, éppoly szórakoztató – az amerikaiba oltott hongkongi akcióvígjáték zamatos gyümölcse.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4548