KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Nem vitatom...

Hegyi Gyula

 

Nem vitatom, hogy a jó detektív-könyvek jobbak a tévékriminél: ez utóbbiak szerintem akkor lehetnek sikeresek, ha elsősorban nem logikai rejtvénnyel, hanem más módon hatnak a nézőre. (Ezt próbáltam cikkemben is fejtegetni.) Ha Bikácsy nem tudja, „mik azok a képernyőn villózó fényfoltok”, s „olyan igazándi mozgóképeket” vár – hiába – úgy általában az összes tévékrimitől, akkor ez az ő tiszteletre méltó ízlését tükrözi: de mivel általánosságban fogalmaz, többé-kevésbé ez ugyanúgy vonatkoztatható minden tévés produkcióra. Ettől ugyan nem botránkozom meg különösebben – sőt! – de tévéről írva igyekeztem a „médium” keretei között maradni. A műsorfolyamon belül a sorozatoknál, a tucat-tévéjátékoknál én jobban szeretem a jó (jobb) krimiket. Ami Bikácsy idézte mondatomat illeti, kiemelve valóban meglepően hat. De hát azt írom, „lehet”, „valami keveset”, s mindezt, talán feltételezhető, nem a minőségre értettem: csak arra, hogy témában, helyszínben, társadalmi közegben a mai NSZK körülbelül hasonló környékeiről szólnak a krimirendezők és az új német film reprezentánsai is. Akik olykor különben személyükben is megegyeznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6444