KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megbocsájtás

Gáti Péter

 

Philemon és Baucis története már a görögök számára is annyira szép volt, hogy nem is lehetett igaz. A két öregember örök szerelmének tökéletessége a mi szemünkben sem más, mint a megvalósíthatatlan, de mindig elérni kívánt emberi vágyak irodalmi lenyomata. A Valentyin Raszputyin elbeszéléséből forgatott film ennek a történetnek ellenkező előjelű parafrázisa. Antimitológiának is nevezhetnénk ezt a – novellában – csehovi ihletettségű és mélységű tragédiát, mert a két egymás mellett megvénülő ember sorsában az örök harmónia megvalósíthatatlanságát példázza. Vaszilij és Vaszilisza története a múltat idézi, a meseszerűen harmonikus első éveket, majd boldogságuk kettétörését. Azokat az eseményeket, amelyek következtében Vaszilij harminc év óta a csűrben él, s csak egy pohár reggeli teára betérő, megtűrt valaki saját otthonában.

Hiányzott valami az életükből. Valami, amiért a férfi elvágyódik hazulról és inni kezd; valami, amitől kezet emel Vasziliszára – megölve meg sem született gyermeküket is –, és kirekeszti magát saját családjából. Telnek az évek, de a megromlott viszonyt nem érinti az idő múlása. Megkövesedtek az indulatok, félúton megmerevedtek és keserű emlékké halványodtak a közeledési-békülési szándék mozdulatai. Vaszilij haldoklása végül megtöri ugyan Vaszilisza konok keménységét, de a kölcsönös megbocsátás már csak tragikusan értelmetlen gesztus marad.

Sajnos, a film nem tudott igényes irodalmi anyagától méltóképp elszakadni. Eszközeiben nem törekedett önállóságra, nem élt a képi megjelenítés irodalométól eltérő asszociációs lehetőségeivel. Aztán: a novellában nyilvánvaló dramaturgiai funkciójú ki nem mondott mondatok a filmen nem tölthetik be ugyanazt a szerepet, így az alapkonfliktus, a két ember egymástól való távolodásának képi megformálása is hatástalan. A rendezőnő a belső, lelki folyamatok ábrázolására, építette munkáját. Ám a kidolgozatlanság gyakran még ezt is, sőt a színészi játékot és a fényképezést is merevvé, mesterkéltté tette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6923