KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete tyúk

Peredi Ágnes

 

Okos, tiszta, ártatlan kék gyerekszemmel láttatni a világot, hálás feladat. De némiképp kockázatos is, mert nehéz elkerülni a szentimentalizmus vádját. A fekete tyúk, a világ leghétköznapibb tyúkocskája, ebben a történetben egy mesebeli király álruhás minisztere, aki a mindentudás csodálatos magocskájával ajándékoz meg egy kisfiút. A kisfiú élhetne akár napjainkban is, de ő Katalin cárnő korában Szentpétervárott egy intézetben nevelkedik, méghozzá nem is annyira rideg környezetben, mint amit az intézetek világáról szóló filmekből megszokhattunk. Egy gyerek számára a világ megismerése azonban – felnőtt szemmel talán apró – csalódások, csodálkozások sorozata, amiből a mese adja a menekvést, és ha nincs anyácska és papácska, akkor egy fekete tyúkocska is csodákat tehet, akit lehet szeretni.

És mindettől lehet egy kicsit meghatódni – ha az ember felnőtt létére nem röstelli –, lehet elnézni a szépen megalkotott képsorokat, amelyek tudatosan váltogatják a valóságot jelző komor barna színeket az álmok világító fehérjével, gondosan ügyelve a korhű szobabelsők és öltözetek szinte festményszerű bemutatására.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6928