KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rövid, de kemény

Harmat Eszter

Rövid, de kemény - magyar, 2008. Rendezte és írta: Nyíri Kovács István. Kép: Mester Ákos. Zene: Mizar és Nagy Róbert (Roberson). Szereplők: Ruszina Szabolcs (Kornél), Szalay Kriszta (Jósnő), Oszter Alexandra (Pszichológus), Fazakas Júlia (Lány), Straub Péter (Haver), Bán János (Apa), Scherer Péter (Robbantó), Hartyándi Jenő (Szakállas). Gyártó: Aréna Mozgókép Mühely. Forgalmazó: Media Mill. Feliratos. 76 perc.

 

Nyíri Kovács István 2006-ban bemutatott első nagyjátékfilmje (Szűzijáték) mindössze 150 ezer forintból készült, mégis az év legnézettebb magyar független filmje lett. A sikeres bemutatkozás után a rendező egy fokkal komolyabb technikai felszereléssel és profibb stábbal, ám hasonló recept alapján fogott hozzá a Rövid, de kemény… Életem elkészítéséhez. A szüzesség elvesztése után most a gyermekvállalás megpróbáltatásai várnak a főhősre (Kornél), akit az apaság utáni olthatatlan vágy helyett csupán az életbenmaradás hajt. Egy tenyérjós szerint ugyanis az égiek nem hosszabbítják meg élete fonalát, ha nem születik rövid időn belül gyermeke. Elindul hát a Szűzijátékból ismert flúgos futam: az anyajelölt utáni reménytelen kutatás hamar menekülésbe vált át, amikor a városban hemzsegő pszichopaták hősünk életére törnek. A rendező eközben még egyet csavar a történeten, és egy „film a filmben” keretbe ágyazza a történetet, de hamar elhagyja a Felforgatókönyvre emlékeztető narratív játékot, hogy a főszereplő és a néző együtt bolyongjon a szürrealista álomjelenetekkel tarkított, sokszor kabarétréfák lazán összefűzött sorozatára emlékeztető jelenetek között.

Sajnálatos módon sokszor éppen az hiányzik a bohózatszerű jelenetekből, ami igazán szórakoztatóvá teszi a műfajt: az időzítés. A poénra felépített jelenetekben az alkotó még akkor is javában bűvöli a cilindert, amikor a néző már rég tudja, hogy egy nyúl kerül ki belőle, így a kitörő nevetés helyett csak megkönnyebbült sóhaj nyugtázza a fergetegesnek szánt csattanót. Mégis megbocsátunk minden kínos pillanatot azokért a jelenetekért, amelyek csípős, szatírába hajló humorukkal ugyanúgy szállóigévé válhatnak, mint a hasonló zsánerű Üvegtigris legemlékezetesebb mozzanatai. Bosszantóan közhelyes és zseniálisan eredeti momentumok kaotikus, mégis szerethetően egyedi egyvelege Nyíri Kovács legújabb munkája. Igazi szerelemfilm, annak minden sutaságával, öniróniájával, távol a hazai nagyköltségvetésű blődlik üzletszerű kéjelgésétől.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9458