KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Isteni szikra

Schreiber András

Flash of the Genius – amerikai, 2008. Rendezte: Marc Abraham. Írta: John Seabrook. Kép: Dante Spinotti. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Jake Abel (Dennis Kearns), Aaron Abrams (Ian Miellor), Alan Alda (Gregory Lawson), London Angelis (Wade Previck), Dylan Authors (Pat Kearns). Gyártó: Universal / Spyglass / Strike / Intermittent. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 119 perc.

 

Megérdemlik-e a nagy amerikai autógyárak, hogy (kormányzati segítséggel, az adófizetők pénzéből) megmentsék őket? – tavaly ősz óta gyakori szalagcím a tengerentúli sajtóban. Vállalati erkölcsről szólni válságban különösen divatos – az eddig producerként ténykedő Marc Abraham (Ember gyermeke) rendezői debütjében egy negyven éve megesett igaz történetet mesél újra, de szem előtt tartja a mai dilemmákat is. A 2005-ben elhunyt Dr. Robert Kearns, detroiti mérnök-professzor és feltaláló az 1960-as években fejlesztette ki a megszakításokkal, több fokozatban működő (ma is használatos) ablaktörlőt, amelyet családi vállalkozásban, a Previck céggel közösen tervezett legyártani. A prototípust jóhiszeműen megmutatta a hevesen érdeklődő Ford Motor Company mérnökeinek, ám a vállalati szakemberek beavatása után a cég felfüggesztette a tárgyalásokat a feltalálóval, majd hamarosan piacra dobta a Kearns-féle ablaktörlővel felszerelt új Ford-modellt. Kisvártatva minden autógyár Kearns találmányát alkalmazta, de senki nem fizetett érte – legalábbis amíg a felháborodott professzor 1978-ban meg nem nyerte a Ford ellen indított szabadalmi pert.

A kisember és a mamutszervezet harcának filmjeiben (Caprától a Coenekig) a morál a kulcsszó, és Abraham opuszában sincs ez másként. Nem a kárpótlásként megszerezhető dollármilliók, hanem a becsület a lényeg. S bár a meglopott géniusz felháborodása éppen elég hajtóerőt ad a filmnek, Abraham többször erősen a fékre lép, mintha csak attól tartana, hogy különben belehajt a hollywoodi hatásvadászat kátyújába. A megtört és pszichiátriai gondozásra szoruló Kearns összeomlása a fősodorban megszokottól eltérően nem látványos, később sincs zajos családi dráma, a tárgyalótermi jelenetek is visszafogottak, és elmarad a kirobbanó győzelmi mámor is. Meglehet azért, mert az Isteni szikra nem csak a tisztesség, de a termékhűség filmje is. A több százezer embernek munkát adó óriásvállalat vezetői ugyan alaposan rászedték a kisembert, de ez nem készteti arra, hogy búcsút intsen jól bejáratott Ford Galaxy-jának (és ezzel a vállalat munkásainak is). Ez a fajta lojalitás pedig érdekesen rímel arra a Washington Post-értesülésre, miszerint a csőd szélén táncoló amerikai autógyárak megmentésére felállított Detroit-munkacsoport tagjai zömében japán kocsival indulnak reggel munkába.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9741