KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Transformers: A bukottak bosszúja

Baski Sándor

Transformers: Revenge of the Fallen – amerikai, 2009. Rendezte: Michael Bay. Írta: Ehren Kruger, Alex Kurtzman és Roberto Orci. Kép: Ben Seresin. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Shia LaBeouf (Sam Witwicky), Megan Fox (Mikaela Banes), Josh Duhamel (Lennox), John Turturro (Simmons), Isabel Lucas (Alice). Gyártó: DreamWorks / Paramount / Hasbro. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 157 perc.

 

A Transformers első része 2007 nyarának legsikeresebb blockbustere volt, így már jó előre sejteni lehetett, hogy a 200 milliós büdzséből készülő folytatás is bombabiztos befektetés, nem csupán a stúdió, de a címszereplő óriásrobotok játékverzióját gyártó Hasbro számára is.

Michael Bay gyakorlatilag semmit sem változtatott a bevált formulán, újfent egy hamisítatlan exploitationt készített, nyíltan vállalva, hogy nála a cselekmény egyetlen funkciója ürügyet nyújtani az óriásrobotok ismételt egymásnak ugrasztására, a látványos robbanásokra és a heroizáló lassításokra. A rendező pontosan tudja, ki a célközönsége (elsősorban a kamasz fiúk, illetve a vonatkozó játékfigurák, képregények egykori rajongói), ennek megfelelően adagolja az első rész színvonalát is alulmúló infantilis poénokat, a hipergyors vágásokkal prezentált, szinte 100%-ban CGI technikával készített akciójeleneteket, amelyeket csak a Megan Fox bájain elidőző beállításokkal szakít meg néha. A szexista felhangok mellé társul még némi szalonrasszizmus, felvonul pár vaskos sztereotípia a franciákról és az arabokról, ráadásképp kiderül az is, hogy a töketlenkedő, konfliktuskerülő kormánnyal szemben a katonaság bátor és lényeglátó irányítóinak van csak esélyük rá, hogy megmentsék a világot az új erővel támadó Álcáktól, még ha ennek érdekében, az Autobotokkal együttműködve romhalmazzá kell változtatniuk a fél Közel-Keletet.

Már most megkockáztatható, hogy Bay – túl azon, hogy az üzleti tervet maradéktalanul teljesítette – az idei év egyik legemblematikusabb popcornfilmjét alkotta meg. A bukottak bosszúja persze esztétikai vagy egyéb érdemei révén aligha tarthatna igényt erre a titulusra, ám kétségtelen tény, hogy sikere pontosan jelzi, milyen filmekkel lehet, még egy dübörgő gazdasági válság közepén is, feltölteni a multiplexek széksorait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9959