KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Azután

Nevelős Zoltán

Hereafter – amerikai, 2010. Rendezte: Clint Eastwood. Szereplők: Matt Damon, Cecile de France, Bryce Dallas Howard, Forgalmazó: InterCom. 124 perc.

Amennyire igaz az, hogy Clint Eastwood egész életmûvén keresztül vissza-visszatért a magányos hõs mítoszához, ugyanannyira igaz az is, hogy sok klasszikus hollywoodi rendezõhöz hasonlóan a legkülönfélébb mûfajokkal és témákkal jegyezte el magát: legújabb munkája három cselekményszálat összefonó, misztikus filmként színesíti a pályaképet. Ám az Azután sajnos nem tartozik az életmû sikerültebb darabjai közé: az utóbbi években most másodszor alkotott a nyolcvanadik évét túllépett mester valami nagyon komolynak látszani akaró, de lapos mûvet. A szájbarágós Invictus után az Azután, amely a túlvilági és az evilági élet kapcsolatára kérdez rá, zavarbaejtõen vegyít mély emberi pillanatokat banálisakkal. A film kétszeresen Oscar-jelölt írója, Peter Morgan (A királynõ;Frost/Nixon) nemhogy a történet túlvilági vonatkozásaiban nem tud meggyõzõ lenni, de a pusztán evilágiakban sem: három fõszereplõje jól megrajzolt élethelyzetekbe kerül, de a drámai ív végén érdektelen a kifejlet. A három szál egy-egy, a halállal közvetlen kapcsolatba került ember útkeresésérõl mesél az õket alapjaikban megrendítõ élmény után. Egy francia újságírónõ egy thaiföldi üdülõhelyen kis híján életét veszti a cunami katasztrófájában, egy londoni kisfiú elveszíti az ikertestvérét, egy San Franciscó-i médium pedig szeretne normális életet élni, és nem folyton kapcsolatba kerülni az általa megérintett személyek halottaival. A szökõár pusztítását rekonstruáló nyitójelenet lélegzetelállító látványosságával éppúgy kimagaslik a film többi részének vizuális unalmából, ahogy a médiumot játszó Matt Damon kiváló alakítása is csúcspont az erõltetett sorsdrámák sorában.

Extrák: három werk a film megszületésérõl.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10734