KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Magam ura

Baski Sándor

Mot naturen – norvég, 2014. Rendezte és írta: Ole Giaever. Kép: Oystein Mamen. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Ole Giaever (Martin), Rebekka Nystabakk (Helle), Marte Magnusdotter (Signe). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Cinefil Co kft. / Magyarhangya. Feliratos. 80 perc.

Zsákutcába kormányozott élet, kapuzárási pánik, családi tragédia – lelki zavaraira a modern nyugati ember gyakran keres gyógyírt a komoly fizikai kihívást jelentő túraútvonalakon, ahogy azt az egyre izmosabb Camino-kultusz, vagy a szervezett Himalája-expedíciók népszerűsége is tanúsítja. Szezonjuk van a hasonló, többnyire önéletrajzi beszámolókon alapuló, spirituális kirándulásokat dokumentáló filmeknek (Út a vadonba, Vándorút, Tracks, Vadon), amelyek a természetfilmbe illő képsorokat a főhős életének flashbackekben felvillantott kulcspillanataival vegyítik. A friss norvég verzió, a Magam ura részben a „műfaj” paródiájának is tekinthető, itt ugyanis nincs szó extrém, de még valódi fizikai próbatételről sem, kínosan átlagos főhősünk, Martin mindössze egy hétvégi hegyi futásra indul, és a legnagyobb viszontagság, ami éri, hogy még a semmi közepén sem tud önkezével örömöt szerezni magának, anélkül, hogy meg ne zavarnák.

Frivol pillanatai ellenére az alapos önvizsgálat a Magam urában sem marad el. Ole Giaever, aki nem csak író-rendezője, de főszereplője is a filmnek, beinvitálja a nézőt Martin fejébe. Folyamatosan halljuk a harmincas férfi cenzúrázatlan belső monológját, amely unalmas életét és rutinná fásult házasságát járja körbe, de apjával való kapcsolata is terítékre kerül. Giaever leleménye, hogy az emberi gondolkodás asszociatív, csapongó természetét is reprodukálja, vagyis azt, ahogy egymásnak adják a stafétát az infantilis, a triviális, az abszurd és a komoly gondolatvillanások. Tulajdonképpen nem történik semmi rendkívüli: egy banális életút harmadán egy banális figura számot vet saját jelentéktelenségével. Nincs katarzisba torkolló sorsfordító utazás, csak egy feszültség levezetésére szolgáló hétvégi tisztítókúra, ami után ugyanott folytatódhatnak az unalmas átlagpolgár szürke hétköznapjai, de pont ez a nemtörténés hitelesíti a fanyar humorú, kíméletlenül őszinte produkciót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12198