KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felelősségünk teljes tudatában

Barotányi Zoltán

 

Szép az élet, csak szomszédai ne volnának az embernek. Eme velős tanulság lengi körül Alan J. Pakula veterán rendező pszichomotoros-depressziós-tercier thrillerét, mely meggyőzően szól a yuppie-életforma setét oldalairól. Filmünk meglepően ostoba főszereplője (bizonyos Richard) családos ember, pofás reklámzenéket komponál nyilvánvalóan elmebeteg megrendelők számára, éli a debilek nyugodt, ám méltóságteljes életét, míg a forgatókönyvírók meg nem elégelik a tespedést. Megérkezik téboly-pléhboy gonosz szomszéd, és megkezdődik a család módszeres behálózása. Először csak beetetés, mint a halaknál – röppennek a tízezer dollárok –, ám kisvártatva használatba kerül a nagyobb csalétek, aranytorkú nordikus démon képében. A méla Richard végül – vesztére – enged a csábításnak, s rögvest egy kényelmetlen börtönben találja magát, egy baseballütő nem rendeltetésszerű használatának vádjával. A néző már elégedetten dörzsöli a tenyerét – végre egy hülye elnyeri méltó büntetését – mikor az óvatlanul kiengedett Ricsi rájön, hogy állítólagos áldozata, Kay még mindig él, sőt, menet közben megnyerte a helybéli Ki Mit Tud-ot. A siker jutalmaként persze őt is agyonütik – megelőzve ezzel a magyar popzenei maffiát –, de Ricsinket már ez sem tudja letörni. Jön, s mit lát: velejéig negatív „pszichosztatikus” töltésű gonosztevőnket „kisütik” egy bizonyos, már fent is emlegetett sporteszközzel. Szikra a szembe, vér a dunyhára, pénz az ablakba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1303