KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bagger Vance legendája

Hungler Tímea

 

Tartozom egy vallomással: műveltségem (sport)térképén fehér foltok tömege: cricket, baseball, rugby, amerikai futball – ez utóbbiról a mai napig egyetlen benyomásom, hogy egy rakás gladiátor tojásdad alakú labdát passzolgatva le-föl rohangál a pályán, időnként félremagyarázható alakzatokat felvéve egymás hegyén-hátán. A golffal sem állok jobban. Mikor a témával foglalkozó sportfilmet látok, csak nézek, mint a moziban. Igaz, a zsánernek, ha a film dramaturgiája jó, valódi varázsa pont ebben rejlene – a nézőnek nem kell feltétlenül szakértőnek lennie ahhoz, hogy tudja, egy-egy lyuk előtt a feszültség kitapintható.

Robert Redford legújabb rendezésében a golftörténet egy fikcionális szeletét viszi vászonra, olyan világsztárok tolmácsolásában, mint Will Smith, Matt Damon és Charlize Theron. Sokat ők sem dobnak, helyesebben lendítenek a helyzeten.

A szüzsé szerint az egykori aranyifjú Damont, Savanna vezető golfbajnokát az első világháború tökéletesen kicseréli: szerelmét elhagyva szívesebben tekintget a pohár fenekére, szabadidejét sem golffal üti el, inkább alkoholgőzben (kocsma)filozofálgat. Kedvencem, a meseszép Charlize, aki a szokásostól eltérően most nem skatulyáját, a Depresszív Könnyzacskót játssza, hanem egy öntudatos kékharisnyát: dacolva a nagy gazdasági világválsággal megszervezi a Mesterek Tornáját, és a részvételre a démonjaival küszködő Damont is felkéri. Egy éjszakai edzés során a sötétből Will Smith körvonalazódik: a szupertréner. Őrangyal vagy a tudattalan kivetülése, esetleg valós figura? A film dramaturgiai hiányosságainak köszönhetően szerepe nem tisztázott. Elnézve őt csak egy biztos, alakját az egyetlen általam is nevesíthető golfbajnok, Tiger Woods inspirálta.

A döntő döntő pillanatában mindenesetre elhagyja a golfpályát, akár a Golf-áram Amerika déli partjait, örökre beírva magát ezzel a legendáriumokba. Ez utóbbi megjegyzés a jobb napokat megélt színész-rendező filmjére sajnos nem vonatkozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3287