KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kobra

Faragó Zsuzsa

Íme, itt van korunk hőse: a zsaru.

Nem azonos a klasszikus krimik bölcs nyomozójával. Annál inkább a Vadnyugat magányos hősével, a kemény és hallgatag férfival, aki a törvényen kívül helyezkedik, ám egy magasabb erkölcs nevében cselekszik. Egyszóval: jobban hasonlít ellenfeléhez, a bűnözőhöz, mint mindenkori Főnökéhez, a rendőrhivatalnokhoz, akivel természetesen mindenkor összeütközésbe is kerül. A zsaru győzelmének titka éppen a hasonlóságában rejlik, a fizikai és modorbeli hasonlóságban, és ami ennél lényegesebb, a bűnözői harcmodorban. Ezért lengi körül figuráját az önbíráskodás nyugtalanító szelleme, a csődöt mondott rendőri és jogi gépezet fölébe és elébe helyezett önbíráskodásé. S ami meglepő: mi, nézők a legteljesebb egyetértéssel drukkoljuk végig a zsaru Igazságért folytatott „törvénytelen” harcát.

Ez tesz figyelemre méltóvá néhány nálunk mostanában bemutatott filmet: A zsaru szavát, a Trükkös halált, a 48 órát, az Élni és meghalni Los Angelesbent, a Beverly Hills-i zsarut, ennek a mára önálló filmtípussá kristályosult sorozatnak néhány kiváló darabját.

A Sylvester Stallone forgatókönyvéből készült, általa játszott és fényképezésében a videoklip minden eredményét felmutató Kobra nyugodt és ügyes profizmussal tölti ki ennek az új filmsémának, a zsarufilmnek kereteit. Szűkszavú és vad, mint maga Stallone (illetve az általa kitalált és filmről filmre vándorló figura).

A nyugodt profizmus meglehetősen ijesztő világot tár elénk. Egy olyan világot, melyben bárki bármikor meghalhat, s ami a lényeg: minden ok nélkül. Az irracionális félelem sötét árnyként borul a szórakoztatóipar eme új kasszasikerére. S bár a főhős most fölényesen győzött – keserű íz marad a szánkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5124