KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ahogy tetszik

Vajda Judit

As You Like It – amerikai–brit, 2006. Rendezte és írta: William Shakespeare művéből Kenneth Branagh. Kép: Roger Lanser. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Bryce Dallas Howard (Rosalinda), Kevin Kline (Jaques), Romola Garai (Celia), David Oyelowo (Orlando), Alfred Molina (Touchstone). Gyártó: Picturehouse / HBO. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 140 perc.

 

Ha színház az egész világ, akkor minden bizonnyal Japán is az – gondolhatta Kenneth Branagh, számos Shakespeare-film színésze és rendezője, így egy roppant eredeti ötlettel Japánba helyezte az egyik legnépszerűbb Shakespeare-komédia, az Ahogy tetszik – eredetileg franciaországi – színhelyét. A remek referenciákkal (V. Henrik, Sok hűhó semmiért) rendelkező alkotó kreativitása és innovációs készsége azonban itt megrekedt, adaptációja így egyszerre lett unalmas és régimódi. Nem jutott eszébe ugyanis, hogy talán más irányban radikalizálhatná a több évszázados színművet, és erőteljesen le lehetett volna rövidíteni a darabot (a film közel 140 perces lett), kivenni belőle néhány unalmas szónoklatot, vagy a túlzó, pózokkal teli játékot felejtethette volna el színészeivel, de a dalos-táncos befejezés is zavaróan ismerős és avítt (amin a werkszerűen, a stábbal a háttérben elszavalt epilógus sem segít). Pedig az Ahogy tetszik elsőre hálás feladatnak tűnik, benne van minden olyan motívum, amiért az Avoni Hattyút szeretjük és amiért még mindig jól tudunk szórakozni művein: személyiség- és ruhacsere, többféle variációban felfejlődő szerelmesek, nevetséges reménytelen vonzalom, bolond párok stb.

A japán helyszín melletti másik nagy ötlete Branagh-nak az volt, hogy a térszervezésben mereven ragaszkodott a színpadiassághoz (már ha tudatosan tette egyáltalán): a japán házak papírfalai eleve rendkívül díszletszerűek, de a rendező ezt leszámítva is rendre emelvényre vagy színpadra helyezi hőseit (például Céliát és Rosalindát első közös páros jelenetükben); a figurák elhelyezése általában szimmetrikus, az erdőben játszódó jelenetekben pedig szintén szinte mindig színházban vagyunk, akár a mező közepén megtartott esküvőt, akár a megtapsolt beszédet vesszük. Ám egy színdarabot színpadszerűen megjeleníteni sajnos körülbelül annyira eredeti ötlet, mint Japánról a kabuki színházra és a szumó birkózásra asszociálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8894