KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/január
• Schubert Gusztáv: Sorsrulett Alternatív történelem
• Hungler Tímea: Film fatal Végzet a moziban
• N. N.: Sorsmozi
CYBERVILÁG
• Vaskó Péter: Istenek alkonya Mátrix – Forradalmak
• Herpai Gergely: Géplélek Robotok és emberek

• Géczi Zoltán: Neuro-kibernetikus odüsszeia Páncélba zárt szellem
• Wostry Ferenc: Daigoro a vérzivatarban A Kozure Okami-sorozat
• Varró Attila: Manga-Kurosawa A Kozure Okami-képregény
• Kubiszyn Viktor: Szamuráj 45-össel Seijun Suzuki-portré
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Ami a habokból kilátszik Titanic
• Bori Erzsébet: Dívány és történelem Titanic-dokumentumok
• Andor Tamás: Arcvonások Dokumentumfilm a televízióban
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Bomba a határon A gonosz érintése
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Határesetek Deus ex machina
• Bikácsy Gergely: Szép, fáradt színek Mióta Otar elment
• Báron György: Éjjeljárók Az ember, aki nappal aludt
• Kubiszyn Viktor: Az egydimenziós néző Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Gábor: Swimming Pool
• Szabó Anita: Titkok
• Vaskó Péter: Szigorúan piszkos ügyek
• Pápai Zsolt: Titokzatos folyó
• Elek Kálmán: A szemközti ablak
• Nevelős Zoltán: Kémkölykök 3D
• Dóka Péter: Táncos a házban
• Köves Gábor: Gyönyörű mocsokságok
• Hámori Dániel: A medál

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Hegylakó visszatér

Nagy Gergely

 

2020-as évek, poszt-posztmodern, a városokban csepp alakú űrautók és 1942-es Bentley-k, art deco és hi-tech együtt. A fejek fölött pedig mesterséges ózonpajzs, melyet egy tudós-team lőtt fel, s amely már rég nem szolgálja a földlakók védelmét, csupán eszköz a Pajzs Társaság kezében, hogy – mint a Távközlési Vállalat a rossz telefonokért – súlyos pénzeket szedjen be az emberektől. A Nap ugyanis már nem éget. A pajzsot tehát el kéne távolítani, de erre a tudatlanságban tartott, elnyomott földlakók nem képesek. Csak az segíthet, aki a pajzsot annak idején, amikor még szükség volt rá, kitalálta, a team vezetője, a Hegylakó. S ő jön is.

Nagyvonalúan megcsinált mozi ez. Remek képi világ, nyomasztóbb már nem is lehetne, nagyszerűen kitalált fények, special-effectek tömege. És... humor. Néhol önmagára reflektál a film, kikacsint ránk a rendező s mindezt kultúrsznob álarcban teszi: söpör Wagner, a kölni Opera zenekara játssza, elhangzik a „Haj, szegény Yorick!” kezdetű Hamlet-monológ, kap egy oldalvágást a szigetországi kultúra és a Tutti-Frutti tv-show is. Ami viszont komoly: a vér. Ömlik, csorog, fröccsen, zizeg(!), ropognak a csontok, lyukadnak a lőtt sebek. A Hegylakó azonban halhatatlan. A tanulság is az: mindenkiben ott az erő, a képesség a dolgok megváltoztatására, csak ki kell magából hoznia!

Még valami. Lányoknak: Christopher Lambert nagyon helyes. Fiúknak: Virginia Madsen nézhető. Mozirajongóknak: Connery remek, Ironside nagyon gonosz, ínyenceknek: zene – Stewart Copeland, ex-Police!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4222