KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/január
• Schubert Gusztáv: Sorsrulett Alternatív történelem
• Hungler Tímea: Film fatal Végzet a moziban
• N. N.: Sorsmozi
CYBERVILÁG
• Vaskó Péter: Istenek alkonya Mátrix – Forradalmak
• Herpai Gergely: Géplélek Robotok és emberek

• Géczi Zoltán: Neuro-kibernetikus odüsszeia Páncélba zárt szellem
• Wostry Ferenc: Daigoro a vérzivatarban A Kozure Okami-sorozat
• Varró Attila: Manga-Kurosawa A Kozure Okami-képregény
• Kubiszyn Viktor: Szamuráj 45-össel Seijun Suzuki-portré
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Ami a habokból kilátszik Titanic
• Bori Erzsébet: Dívány és történelem Titanic-dokumentumok
• Andor Tamás: Arcvonások Dokumentumfilm a televízióban
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Bomba a határon A gonosz érintése
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Határesetek Deus ex machina
• Bikácsy Gergely: Szép, fáradt színek Mióta Otar elment
• Báron György: Éjjeljárók Az ember, aki nappal aludt
• Kubiszyn Viktor: Az egydimenziós néző Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Gábor: Swimming Pool
• Szabó Anita: Titkok
• Vaskó Péter: Szigorúan piszkos ügyek
• Pápai Zsolt: Titokzatos folyó
• Elek Kálmán: A szemközti ablak
• Nevelős Zoltán: Kémkölykök 3D
• Dóka Péter: Táncos a házban
• Köves Gábor: Gyönyörű mocsokságok
• Hámori Dániel: A medál

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bécs, 1938

Schubert Gusztáv

 

Mióta moziba már csak karateleckéket venni és vérszomjunkat oltani járhatunk, lassanként el is felejtjük, hogy azért a művészethez a „komoly tárgy” és az erkölcsi emelkedettség önmagában még édeskevés. A Bécs, 1938 igazán nem vádolható durvasággal vagy léhasággal: két tiszta lélek (egy árja színésznő és egy zsidó drámaíró) minden próbát kiálló szerelmének és a német fasizmus szorításában vergődő első osztrák köztársaság végnapjainak története szövődik benne egybe. Meglehetős ízléssel, émelygős édeskedés és gótikus hátborzongatás nélkül. És mégis: a Bécs, 1938 ízig-vérig giccs. Itt nem a bécsi erdő mesél; porcelánfigurák társalognak. Banálisan, elegánsan. De hát alighanem ez a tömény semmitmondás lehetett a cél: az ártatlan, az Anschluss pillanatáig derűsnek és humánusnak megmaradó Ausztria mítosza nem lett volna kibontható eleven sorsokból, hiteles bécsi párbeszédekből (amelyekből Karl Kraus és Ödön von Horváth már jóval az összeomlás előtt kihallotta az eresztékek baljós recsegését, kiérezte a kiegyensúlyozottság középszerűséggé fajulását). Történhetett volna éppen úgy is. Csakhát az össznemzeti naivitás, a barbár ellenfél lovagiasságában való feltétlen bizalom vétke el nem követett bűn. 1938-ban nem a bécsi gemütlichkeit kapitulált a Reich előtt, az már évek óta odavolt, hanem a nemzeti, az osztrák fasizmus. A Bécs, 1938 tisztára mossa a múltat. Baljós az ilyen fényesre sikált, simára csiszolt história. Egy óvatlan nemzet könnyen elvágódhat rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5478