KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita a filmforgalmazásról

Zárszó helyett

A szerkesztőség

 

Folyóiratunk állandó törekvése, hogy időről időre teret adjon olyan vitáknak, amelyek célja, hogy elemezzék a magyar filmkultúra egy-egy neuralgikus pontját, s hogy közös gondolkodással, esetleg konkrét javaslatokkal elősegítsék a javítás munkáját. Ez a meggondolás vezette szerkesztőségünket akkor is, amikor a filmforgalmazás évek óta vajúdó ellentmondásait, nehézségeit és problémáit vizsgáló cikkek, különböző vélemények közlésére vállalkozott. Megerősítette ebben a döntésben az is, hogy a szakemberek s a szakmai (sokszor nemcsak a szakmai) közvélemény jelentős része a közönség és a magyar film megromlott kapcsolatának egyik okát a filmforgalmazás elégtelen működésében látta. A tavaly márciusban megkezdett vita elindítására a magyar filmforgalmazás vezető vállalatának, a MOKÉP-nek az igazgatója vállalkozott, aki tanulmányában széleskörűen ismertette a forgalmazás helyzetét és távlati terveit. Ezzel jó alapot nyújtott a vitához, jóllehet a későbbiekben néhány hozzászóló egyes megállapításait (olykor élesen) vitatta, s része volt abban is, hogy a vita fölülemelkedett a mozik nyikorgó székeit unos-untalan fölemlegető fölületes kritika színvonalán.

A hozzászólók – filmrendezők, forgalmazók, szociológusok – írásaiban rendre nyilvánosságot kaptak azok az alapvető szellemi és anyagi tényezők, amelyek a magyar filmforgalmazást ténylegesen meghatározzák, így igen részletesen szó esett a film és a néző találkozásának színhelyéről, a moziról: közelebbről, hogy milyen kevés is a mozik építésére és főként karbantartására fordítható pénzösszeg, hogy milyen drága az üzemeltetés, – s hogy az üzemvezetők miért nem képesek szellemi gazdái lenni az általuk irányított moziknak. Hangsúlyosan beszéltek a mozik területi megoszlásának ellentmondásairól, mindenekelőtt a vidék nehézségeiről; s többek közt javaslat történt egy budapesti, belvárosi filmcentrum kialakítására is (amellyel egyébként foglalkozott a televízió Stúdió ‘81 című műsora is). Többen kifogásolták a műsorpolitika kiegyensúlyozatlanságát, s tették szóvá a kópiagazdálkodás nehézségeit és visszásságait. Interjú-sorozat készült a megyei moziüzemi vállalatok sok tekintetben hátrányos helyzetéről, de kiviláglott az is, hogy egyes megyei moziüzemi vállalatoknál megvan az a napjainkban oly fontos vállalkozói kedv és szellem, amely motorja lehet a kibontakozásnak. A forgalmazás működési elvei közül legtöbb kritikát az úgynevezett preferáció kapta; a vitaindító legtöbbet idézett megállapítása lett: „...a művelődéspolitikai és a „közönség”-preferencia – enyhén szólva – nem egészen fedi egymást”.

Többen és nyomatékosan fejtegették a filmforgalmazás és a filmgyártás konstruktív együttműködésének szükségességét, olyan gazdasági szabályozás megteremtését, amely egyszerre szolgálja a nívós magyar filmek elkészítését, s e filmek és közönségük „egymásra találásának” (szellemileg és gazdaságilag) egyaránt hozzáértő megszervezését; s amely együttműködés inspirálója lehet a magyar filmet támogató és védő filmtörvény megalkotásának is.

A fejlesztés szükségessége, a konkrét változtatás igénye általános jellemvonása volt a vitacikkeknek. „Ahhoz, hogy valami megváltozzon, valamit meg kell változtatni” – idézi Marxot az egyik hozzászóló; „Filmreformra van szükség!” – adja cikkének címéül egy (az előzővel egyébként vitatkozó) másik szerző. Ám ez már a következő „fokozat”, amely kívül esik folyóiratunk illetékességi körén, s ezért a filmforgalmazásról szóló vitát lezárjuk. Lezárjuk abban a reményben, hogy a „változtatás”, „reform” felelősei figyelembe veszik és hasznosítják a vitában elhangzottakat, s meglesz bennük az a javító akarat, amelyet a vitában részt vevő hozzászólók mindegyikénél tapasztalhattunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7214