KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kis-nagy világ

Pápai Zsolt

Synecdoche, New York – amerikai, 2008. Rendezte: Charlie Kaufman. Szereplők: Philip Seymour Hoffman, Catherine Keener, Michelle Williams. Forgalmazó: Forum Home Entertainment. 118 perc.

Szerzőiséget emlegetni a kortárs filmről írva, pláne nem egy rendező, hanem forgatókönyvíró esetében, egyszerre gyanús, kockázatos és – látszólag – botor dolog. Charlie Kaufman mégis szinte provokálja ezt azzal, ahogy a szépemlékű klasszikus modernizmus néhány kulcstémáját (elidegenedés, kommunikációs problémák, a művészi pozíció válsághelyzetei) újragondolja az ezredelőn. Ráadásul teszi mindezt Hollywoodban, egy a modernizmusban oly népszerű forma, a tudatfilm keretei között.

A Kis-nagy világ Kaufman első olyan filmje, amelyet nem csupán íróként, hanem rendezőként is jegyez. Az új mozi A John Malkovich-menet és az Adaptáció mellé illeszkedik, ezeket bővíti trilógiává: míg előbbi a Színészt, utóbbi pedig a Forgatókönyvírót, addig a Kis-nagy világ a Rendezőt helyezi centrumba. Kaufman a maga rendezői debütálásában rögtön a kellős közepébe vág: a direktori munka kínjait veszi szemügyre, továbbá alkotás és valóság ágasbogas viszonyát vizsgálja.

A kiindulópont a Nyolc és félt idézi, annyiban legalábbis, hogy a főhős alkotói válsághelyzetét pszichés és fizikai nyavalyái súlyosbítják. Caden Cotard színirendező magát a nagybetűs életet kívánja színpadra vinni, és miközben belefeledkezik a munkába, lassan már nem tudja elválasztani egymástól a nagy művet és azt, amit az tükröz. Sőt: miközben a mű egyre csak dagad, Cotard élete lassan elenyészik.

Kaufman nem egyszerűen elismétli a mára közhellyé silányult metaforát az alkotót felfaló műről vagy a művészi munka önveszélyességéről, hanem napjaink valóságainak és virtuálvalóságainak egymást átjáró természetéről beszél úgy, hogy – sok posztmodernistával ellentétben – végig képes magasan tartani a tétet. Mi több közben humorizálni is tud, sőt némi poézisre is marad ereje, az pedig külön öröm, hogy alig van a filmjében abból a szofisztikáltságból, sőt – mondjuk ki – manírosságból, ami A John Malkovich-menetet és az Adaptációt elnehezítette.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9954