KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Welcome

Forgács Nóra Kinga

Welcome – francia, 2009. Rendezte: Philippe Lioret. Írta: Philippe Lioret, Olivier Adam és Emmanuel Courcol. Kép: Laurent Dailland. Zene: Armand Amar és Wojciech Kilar. Szereplők: Firat Ayverdi (Bilal), Vincent Lindon (Simon), Audrey Dana (Marion), Derya Ayverdi (Mina). Gyártó: Nord-Ouest Productions. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 110 perc.

  

Philippe Lioret Welcome című mozija egy koravén hősszerelmes tinédzser, Bilal, és egy érzelmileg éretlen negyvenes pasas, Simon közös történetét meséli el. Bilal kurd menekült, aki 4000 kilométert gyalogolva átszelte Európát, s már csak a csatornán kell átkelnie, hogy eljusson Angliába, és újra szíve választottjával, a korábban Londonba emigrált Minával lehessen. Simon frissen elvált úszásoktató, aki exfelesége szimpátiáját igyekszik visszanyerni, s hogy bizonyítsa egoista életszakaszának végét, segíteni próbál Bilalnak. A cél a kivitelezhetetlensége miatt egyszerre heroikus és értelmetlen: Bilal megpróbál átúszni az Öreg Kontinenst a Szigetországtól elválasztó vízen.

Lioret két főszereplőjének drámája köré a körülmények kegyetlen hálóját szövi, remekül integrálva az aktuális társadalmi és politikai feszültségeket és a kultúrák különbözőségéből eredő problémákat. Leginkább mégis az „Isten hozott”-paradoxonról beszél, ami a tradicionális európai nemzetek, ez esetben főként Franciaország bevándorlókkal kapcsolatos politikáját jellemzi: itt a háború sújtotta övezetekből menekülteket vissza ugyan nem küldik, de illegalitásba szorítva és a lakossággal szembe állítva ellehetetlenítik őket, miközben a hivatalos szervek és erőszakszervezetek fellépése kétségbeesést szül az egyik oldalon, polgárok közötti paranoiát a másikon.

A Welcome erőssége, hogy mindvégig a romantikus érzelmi motivációt tartja előtérben, a szolidaritás és a humánum értékét is ebbe a fősodorba veti bele, így nem válik propagandamozivá. Mindeközben – különösebb csinnadratta és erkölcsi példálózás nélkül – mégis szorosan összefűzi figurái sorsát Európa és a Közel-Kelet konfliktusokkal, félelmekkel és előítéletekkel átitatott jelenkori állapotával. Az ebben a kontextusban méltán az Európai Parlament Lux-díjára jelölt mű mégis inkább nevezhető kellő hozzáértéssel és érzékenységgel levezényelt problémafil9mnek, mint az európai mozi legújabb kiemelkedő művészi teljesítményének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9978