KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légörvény

Turcsányi Sándor

 

Van itt minden, mint karácsonykor. Sorozatgyilkos, gépeltérítő, hirtelen támadó vad égiháború, a szónak mind meteorológiai, mind rendőrhatósági értelmében, és nem utolsósorban karácsony. A rugalmasságáról és demokratizmusáról méltán ismert amerikai igazságszolgáltatás ugyanis a szeretet e szép ünnepén viszi kivégezni elítéltjeit. Piros alma, aranyág, minden finomság kerül ilyenkor a bitófa alá. A hóhér Jézuskának öltözik, a pribék kihízta a krampusz-jelmezt, míg a bűnös számára beköszönt egy hosszú, csendes éj.

Azért az elég jó, hogy Amerika olyan messze van ilyenkor. Ám semmi sem úgy van, ahogy. Az egyik bűnöző leöli a szállításukra rendelt rendőrséget és eltéríti a kivégzés helyszínére igyekvő légijáratot. A másik bűnöző meg leöli az egyiket, mert le akar zuhanni Los Angeles városára. Jaj! Szóval nagyjában-egészében arról van szó, hogy létezett egyszer egy hallatlanul ostoba moziszéria, Airport, 69-ben indult, mára már el is felejthettük volna, ha a Magyar Televízió a bosszantásunkra időnként nem rángatná elő, notabene: mindig úgy karácsony táján. Na, ennek azt hiszem a 75-ös darabjában Karen Black, aki ugyancsak szép teremtés volt, mint stewardess, a végén jól leteszi a gépet. A Légörvény végét nem árulom el, azt sem, hogy honnan lopták.

És még a lány sem olyan szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1503