KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négybalkezes

Lajta Gábor

Egy nagyszerű színész (Gérard Depardieu) és egy gumirugalmasságú komikus (Pierre Richard) véletlen találkoztatása a mozivásznon vajon biztos siker? Francis Veber szerint igen, mert immár a harmadik, kísértetiesen hasonló elemekből építkező gengszterkomédiát forgatta le velük. A Balfácán és a Balekok után a cím-mániában szenvedő magyar moziforgalmazás bemutatja a Négybalkezest is.

Mit várhatunk két ennyire különböző stílusú színésztől? Szerepük szerint összebarátkoznak ugyan, de alakításuk bizony csöppet sem idomul egymáshoz. Depardieu mintha nem értené, mire „megy ki a játék”, Pierre Richard pedig úgy mozog társa szemvillanásokkal teremtett atmoszférájában, mint Miki egér egy világháborús híradórészletbe montírozva.

A francia film magas szőke férfija, Pierre Richard legjobb alakításait klasszikus habostorta-filmekben nyújtja – ez egyáltalán nem lekicsinylés –; lenyűgöző akrobatikus képességekkel és szakadatlan rekeszizom-bombázással.

Francis Veber ennél többre vágyott. A geg-találatok közti hosszúra nyúlt tűzszünetekben gyerekkönny és vér csordogál, tüskés férfibarátság szövődik a nehézsúlyú gengszter és a szerencsétlen kisember között egy bankrablás és egy csöpp kislány körüli huzavonában.

Sok ez egyszerre. S hogy a feszélyezően könnycsalogató helyzetekben néha mégis majdnem meghatódunk? Hiába, egy hajszálon múlik minden.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4871