KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Karate lengyel módra

Ardai Zoltán

 

Sarkadi Imre jó idegzetűeknek ajánlható novellája, a Vagányok egy kevéssé komplikált fajta önérzet mechanizmusait rajzolja meg, annak a folyamatnak a koreográfiáját, amely a legmindennaposabb módon vezet a magabiztos kedélyességtől a nekiveszekedett bestialitásig. Wojciech Wojcik hasonló témájú filmjének ugyanez a kérlelhetetlen tárgyilagosság az erénye, amely nélkülöz minden társadalomvédő javallatot, ehelyett a pokoli irrealitás realitásélményét nyújtja. Ezért is feszültebb mozi a Karate lengyel módra, mint a szűkebb értelemben vett bűnügyi filmek többsége; utóbbiakban több a másodlagos elvek szerint komponált izgalom.

Két varsói fiatalember érkezik egy kisvárosba, ahol a helyi templom freskóját készülnek megfesteni. Összetűzésük támad egy unatkozó, lokális hatalmától eltelt kis bűnbandával, amely a környéket felségterületének tekinti. Ez nem is volna oly veszedelmes, ha az egyik festő nem volna egyúttal nagyon erős ember (s a lengyel karatemozgalom élenjáró tagja), akinek vonzó felesége is hamarosan megjelenik a színen. A banda főnöke egyvalakivel van olyan-amilyen érzelmi közelségben, unokabátyjával, a lezüllött egykori partizánnal, szüleit a törvénytelenségek idején vesztette el. A vidám varsói ifjak jelenléte amúgy is irritálná, de így, az erő fölényérzetétől is megfosztva, érthető módon elviselhetetlennek érzi már, hogy ne láthassa holtan vagy sírva-remegve ezt a társaságot.

Sajnálhatjuk, hogy Wojcik kemény pszichológiai stílrealizmusa csak a városka lakóinak ábrázolására terjed ki: a varsói vendégek alakja és egymás közti viszonyai reklámízű fénymázzal vannak bevonva. De így is nyomasztóan hiteles jelenetek követik egymást, amelyekben az egyre vérmesebb kontrapunktok lassan elfogadtatják az ellenféllel a törvényalatti harcot. Végül az orgyilkossá vált karatebajnok a befejező jelenetben egy kívülállótól puskagolyót kap a mellébe, így alakul ki a drámai egyenleg. E drámában Wojcik történelmi-politikai vonatkozásokat is igyekezett felvillantani. Amit azonban bizonyosan adott, az annak a képe, hogyan válhat egy nyomorult kis kaland számunkra az élet nagy kalandjává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6307