KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Rocco és fivérei

Nagy Istvánné

 

Kedves Filmvilág!

 

Érdekes Visconti-cikkükbe, az a gyanúm, tévedés csúszhatott. A Rocco és fivéreit – írják – „annak idején, húsz évvel ezelőtt több mint kétmillióan (!) látták hazánkban.” Még a figyelem-felkeltő felkiáltójel sem győz meg. Kétmillióan nem láthatták akkor. Igaz, utána még felújították, igaz, a televízió is játszotta. Ezt mind beszámítják? Vagy az tévesztette meg önöket, hogy két részes a film, s a filmforgalmazási statisztikák ilyenkor külön számítják az első és a második rész nézőit? Válaszukat várva, tisztelettel.

 

özv. Nagy Istvánné

Budapest

 

*

 

Tisztelt olvasónk!

 

A szóban forgó adatot erősen lefelé kerekítve (!) Nemeskürty István A filmművészet nagykorúsága című könyvéből kölcsönöztük.

A Rocco és fivérei bemutatója 1961 szeptemberében volt. Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy ez az az év az elmúlt negyedszázad mozitörténetében, amikor a legtöbb belépőjegyet váltották hazánkban.

 

A szerk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7383