KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éjjelek és nappalok

Vajda Judit

Days and Nights – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Christian Camargo. Kép: Steve Cosens. Zene: Claire van Kampen. Szereplők: Katie Holmes (Alex), Ben Whishaw (Eric), Allison Janney (Elizabeth), Jean Reno (Louis), William Hurt (Herb). Gyártó: Art Cine Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 92 perc.

Habár a Sirály talán Csehov legidőtállób darabja, az 1980-as évek vidéki Amerikájába helyezett verziójának izgalmas kísérlete kudarcba fullad Christian Camargo író-rendező-szereplő kezében. A négyfelvonásos, háromórás színmű másfél órányi játékidőbe sűrítése zavaróan zaklatott és fájdalmasan csonka végeredményt szült. Camargo a cselekményt és a figurákat nagyjából megtartotta (az ünnepelt színésznő szerelmével hazalátogat a vidéki, tóparti birtokra betegeskedő bátyjához és művészi ambíciókat dédelgető fiához, a látogatás pedig alaposan megkavarja az addigi viszonyokat), az idő szűke miatt azonban a karaktereknek nemcsak a motivációja, de még a jelleme is homályban marad, egymással való kapcsolatuk pedig csak jelzésértékkel villan fel.

Az Éjjelek és nappalok legnagyobb problémája nem az, hogy elsikkad Mása (itt Alex) alkoholizmusa, Trepljov/Eric-hez fűződő reménytelen szerelme és férjével szembeni lenéző viselkedése, vagy hogy Nyina/Eva megrázó, végső nagymonológja szűkszavú zavarosságával semmit sem magyaráz meg a korábbi és későbbi események közül, sem az, hogy a doktor (Jean Reno) elveszíti legtöbb izgalmas vonását, hanem hogy mindezek helyett nem kapunk semmiféle fogódzót, amelynek mentén megfejthetnénk a hősöket. A végeredmény olyan, mintha az alkotó felsorakoztatná a csehovi alakok ihlette sakkfiguráit, ám anélkül szedné le őket a tábláról, hogy játszott volna velük. Rendezőnk ráadásul eltávolította az orosz drámában csodálatosan működő, kifejező sirály-szimbólumot is, és amit helyette kapunk (az új életre kelő sas motívuma), bár hasonlóan kidolgozott, a legnagyobb jóindulattal tekintve is sántít, szigorúan nézve pedig teljesen életképtelen. A csehovi csendes elkeseredettséget és finom iróniát ugyan az elsőfilmes rendező többé-kevésbé élvezhető fekete humorba fordította, bár ez szerény vigasz az értetlenül a fejét kapkodó néző számára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12247