KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ízlés dolga

Ádám Péter

 

Akadnak csirkefogók, akiknek akkora a varázsuk, hogy minden gazemberségüket, minden jellemhibájukat készségesen megbocsátjuk. Előfordul, hogy filmekkel is így van az ember: néha annyi ötlet, humor, üdeség van bennük, hogy nagy kegyesen elnézzük a történet gyöngéit, az elnagyoltságot, a kliséket és sztereotípiákat.

A bunkó vállalkozó (Jean-Pierre Bacri) valahogy elkeveredik egy unalmasnak ígérkező színházi előadásra, és beleszeret a darab főszereplőjébe (Anne Alvaro). Beleszeret? Inkább képtelen szabadulni a varázsától. Hiszen korábban már találkozott a nővel, és akkor nem volt rá semmi hatással. De mintha ezt a negyvenes éveinek elején járó, öregségtől rettegő magányos nőt a színpadon beragyogná tulajdon művészetének (vagy a színháznak? netalán az előadott Racine-dráma költőiségének?) az igézete...

A pasas a maga esetlen módján próbál udvarolni, ám hiába: a hoch értelmiségi, kifinomult világban tahó viccekkel nem lehet villogni. A különös vonzalom valójában a „földigiliszta-szerelmes-a-poszátába” tipikus esete. És láss csodát: a pasas lassan megváltozik, nem sejtett érzékenységek nyílnak ki benne, míg végül szakít ostoba és groteszk feleségével, és a nőnél – aki ezzel párhuzamosan szintén igyekszik levetkőzni a merevségét – nagy nehezen felküzdi magát... na, nem tovább, csak a rajtvonalig.

Ennyi a történet, amelyet két párhuzamos szerelmi szál kísér, keresztez, de azt is mondhatnám, keretez: a testőr (Gérard Lanvin) meg a pincérnő (akit a négy César-díjat nyert film rendezője, Agnes Jaoui alakít) szerelmi kapcsolata, illetve a sofőr megalkuvása vagy alkalmazkodókészsége. A sorsok kereszteződésében álló külvárosi színház neve – Complexe culturel des deux rives – a főszereplők viszonyát is jelzi: a filmben csakugyan két távoli „part”, két egymástól fényévekre keringő univerzum próbálja egymást felfedezni. Az eredeti francia cím ugyanis szójáték (Le gout des autres): „a mások, a többiek ízlése”, de emellett azt is magában rejti, hogy néha milyen vonzóan izgató íze, zamata, aromája lehet egy tőlünk távoli ember idegen világának...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3313