KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szabad szerda

Ádám Péter

 

A nyitó jelenetben a tanító azt magyarázza az osztálynak, hogy három rendhagyó is van a francia főnevek között: ezek – ilyen például az amour – egyesszámban hím-, többesben nőneműek. Mindössze három rendhagyó szó, nem több, az egész lehetne mellékes is, de az életben – hangzik a figyelmeztetés – semmi sem fontosabb a mellékes dolgoknál… És mintha ez az igazság a filmre is jellemző volna: a cselekménynek sok mellékága van, még több mellékszereplője, de az egymáshoz csak laza szállal kapcsolódó jelenetekből mégiscsak kikerekedik egy történet, egy egész élet.

És csakugyan, az – intimitásával a cseh újhullámra emlékeztető – derűs filmben mindenki „rendhagyó”, mindenki eltér a szabálytól: egyik anya kábítószerezik (túl is adagolja magát), a másik csak rohan, rohan a dolga után, naphosszat egyedül hagyva gyerekeit (kleptomániás húgát kell elhozni a rendőrségről), és a kártyázó, nőző, lóversenyező főszereplő se mintaapa.

Még szerencse, hogy ott vannak a gyerekek, romlatlan naivságukkal, önzetlenségükkel és segítőkészségükkel: magukhoz veszik az elcsavargó kétéves kisfiút, igyekeznek pótolni a szeretetet és gondoskodást, amit a felnőttektől hiába várnak, sőt, a főhős kislánya, Victoria sugárzó szeretetével – úgy, ahogy – még apja életét is rendbe teszi.

Hát igen, mintha ez a bölcs és ironikus film azt sugallná, szembeállítva a szülők torz és kaotikus világát a gyerekeikével, hogy már csak az új generációtól jöhet megváltás. Ahogyan az egyik gyerek szájából el is hangzik: „Még szerencse, hogy a gyerekek törődnek egymással.” Még szerencse, hogy vannak bölcs és érett gyerekek, akik néha kihúznak minket a csávából, és tanácsot adnak, példát mutatnak a nehéz helyzetekben. Még szerencse, hogy néha azért figyelünk rájuk. Jó volna végre felnőni hozzájuk…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2555