KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Másnaposok

Baski Sándor

Hangover – amerikai, 2009. Rendezte: Todd Phillips. Írta: Jon Lucas és Scott Moore. Kép: Lawrence Sher. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Bradley Cooper (Phil Wenneck), Zach Galifianakis (Alan Garner), Ed Helms (Stu Price), Heather Graham (Jade), Jeffrey Tambor (Sid Garner). Gyártó: BenderSpink / Green Hat / Legendary. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.

 

Eric Berne pszichológus főművében, az Emberi játszmákban felsorolja az alapvető férfibeszélgetés-típusokat, és bár konkrétan nem említi, biztosak lehetünk benne, hogy az „úgy berúgtam múlt éjjel, hogy semmire sem emlékszem” kezdetű diskurzus is egy népszerű, minden földrészen gyakorolt rítus, amely éppen egyidős az alkohol feltalálásával. A játszma célja, hogy a résztvevő felek egymásra licitálva bizonygassák, hogy mennyire jól érezték magukat az elmúlt éjszaka, az emlékmozaikok kollektív összeillesztgetése pedig segít elmélyíteni az ivócimborák közti macsó kötelékeket.

Hálás dolog erről a profán aktusról filmet forgatni, lévén, hogy a hasonló élményekkel felvértezett közönség maximálisan bele tudja képzelni magát a szereplők helyzetébe. A Másnaposok nem is nagyon tesz mást, mint a mindenki által ismert alapszituációt, a komédia szabályainak megfelelően, végletekig viszi. Hőseink, akik egy legénybúcsú ürügyén érkeznek Las Vegas-ba, a másnapi macskajajos ébredést követően nem csupán gyanús külsérelmi nyomokat találnak magukon – ebben még semmi rendkívüli nem lenne –, de egy tigrist is a fürdőszobában, és egy csecsemőt a szekrényben, miközben kiderül, hogy a vőlegénynek nyoma veszett.

A cselekmény előrehaladtával egyre abszurdabb részletek derülnek ki az elmúlt éjszaka történéseivel kapcsolatban, és minekutána a néző sem tud többet, mint a szerepelők, az erdőből kivezető információmorzsák felcsipegetése legalább annyira izgalmas, mint amennyire vicces maga a nyomozás. A Másnaposok három főszereplőjéből kettő humoristaként kezdte (Ed Helms, Zach Galifianakis), így a poénok időzítésével sincs gond, az pedig hogy ezek jó része politikailag inkorrekt és/vagy altesti irányultságú, az alapszituáció ismeretében teljességgel érthető, sőt indokolható. A fináléban aztán a szereplők visszatérnek a konformista, polgári életükhöz, a Las Vegas-i éjszaka dionüszoszi extázisa pedig megmarad szórakoztató férfianekdotának – ugyanez a sors vár a filmre is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9874