KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Lajta Gábor: Meglesni Johannes Vermeert Leány gyöngyfülbevalóval
• Varró Attila: Bundás Vénuszok Guido Crepax rajzmozija
• Géczi Zoltán: Maszkba fagyva David Mack: Kabuki
• Kovács Marcell: Éjszakai rohanás Frank Miller: Sin City
• Tóth András György: Francia vonal Bande dessinée
• Kemény György: Homo Duplex Magyar filmplakátok
• Bikácsy Gergely: Általános erekció Almodóvar ifjúsága
• Láng Judith Veronika: Pygmalion vágya Történetek az alvó szépekről
• Vincze Teréz: A vizek démonai Árnykép: Kim Ki-duk
• Karátson Gábor: Hangyák az ágon Tavasz, nyár, ősz, tél… és újra tavasz
• Pápai Zsolt: Hardcore vadnyugat Sam Peckinpah westernfilmjei
• Takács Ferenc: Tarts (újra) Nyugatnak! Fegyvertársak
KRITIKA
• Vaskó Péter: Nyócker, vagy amit akartok Rap, revü, Rómeó
• Zoltán Gábor: Nevelj magadnak hőst Barbárok a kapuk előtt
• Vágvölgyi B. András: Szuperhősök az Olümposzon Kill Bill 2.
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: 21 gramm
• Ádám Péter: Csak ön után
• Hungler Tímea: A rém
• Kis Anna: Szeress, ha mersz
• Pápai Zsolt: A titkos ablak
• Béres Dániel: A legtöbb ember Kínában él
• Mátyás Péter: Kőtutaj
• Vaskó Péter: Van Helsing
• Tornai Szabolcs: Datolya (Arab passió)

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Woodstock a kertemben

Baski Sándor

Taking Woodstock – amerikai, 2009. Rendezte: Ang Lee. Írta: Elliot Tiber regénye alapján James Schamus. Kép: Eric Gautier. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Demetri Martin (Elliot Teichberg), Henry Goodman (Jake Teichberg), Imelda Staunton (Sonia Teichberg), Liev Schreiber (Vilma), Emile Hirsch (Billy). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Budapest Film.

Lehet-e Michael Wadleigh monstre dokumentumfilmje után bármi újat állítani Woodstockról? Aligha: a 230 perces rendezői változatban nagyjából minden benne van, amit a fesztiválról tudni érdemes, a félmilliós tömeg happeningjét megörökítő, interjúkkal és zenés betétekkel dúsított dokumentumfelvételekkel semmilyen fikciós reprodukció nem versenyezhet. Ezzel nyilván Ang Lee, és állandó forgatókönyvírója, James Schamus is tisztában volt, így magát az eseményt csupán hátulnézetből mutatják. A valós alapokon nyugvó történet igazi főszereplője Elliott Teichberg, aki ahelyett, hogy saját karrierjét építené, kénytelen szülei anyagi csőd felé tartó motelját menedzselni Bethel kisvárosában, mígnem felajánlja birtokukat egy zenei fesztivál helyszínt kereső producereinek. Woodstockot végül a szomszéd, egy bizonyos Max Yasgur farmján rendezik meg, de a turistaáradat a családi üzletet is alaposan fellendíti.

Témája ellenére a Woodstock a kertemben igazi Ang Lee-film, pontosabban megvan benne minden olyan motívum, amely a tajvani születésű rendezőt pályakezdése óta foglalkoztatja. Az eltérő kulturális és etnikai háttérből fakadó családi problémák (Elliott szülei bevándorlók, akár csak a Lökő kezek vagy Az esküvői bankett főszereplői), az egyéni szinten (is) lecsapódó társadalmi változások (mint a Jégviharban a szexuális forradalom) vagy a személyes vágyak, ambíciók és a környezet elvárásainak kontrasztja (Elliott homoszexuális, noha a Túl a barátságonnal ellentétben itt ez nem jelenik meg hangsúlyos dilemmaként.)

Lee filmje azonban túl sok minden akar egyszerre lenni: coming of age történet (a korábban stand up komikusként ismert Demetri Martin alakítása ehhez túl súlytalan), elrajzolt karakterekre építő kisvárosi komédia (a rendezőtől szokatlan, blőd poénokkal), az utolsó húsz percben pedig Wadleigh dokuja előtt is tiszteleg egy sort, nyakig merülve a reflektálatlan hippiromantikába. A Woodstock a kertemben ennek ellenére sem vállalhatatlan produkció, egy elsőfilmes dicséretet érdemelne érte, egy Lee-kaliberű rendezőtől azonban mindez kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10030