KritikaKazuo Ishiguro – Mark Romanek: Ne engedj el!Elrendelt rabigaRoboz Gábor
Kazuo Ishiguro sikerregényéből Mark Romanek forgatott míves sci-fi melodrámát. Kazuo Ishigurónak a közel harminc évvel ezelőtt indult karrierje során mindössze néhány regénnyel sikerült beírnia magát a kortárs angol irodalom illusztris képviselői közé. A Nagaszakiban született, de hamar Angliába települt szerző higgadt tempóban formált életműve különböző nemű és korú, ám hasonló hangon megszólaló elbeszélők történeteinek gyűjteménye. Talán pont az elbeszélések szűk fókuszának és a hangvétel személyességének köszönhető, hogy a filmkészítők eddig jobbára óvakodtak a szerző szövegeinek bekebelezésétől: a Napok romjai (1993) patinás James Ivory-feldolgozása óta a kliprendezőként befutott Mark Romanek Ne engedj el! (2010) című mozija csupán a második Ishiguro-adaptáció.
A mindig egyes szám első személyben megszólaló (és gyakran megbízhatatlan) narrátorokat szerepeltető szerző olyan élettörténeteket (vagy -töredékeket) tár az olvasó elé, amelyek alanyai főként melankolikus hangvétellel számolnak be az életüket átszövő lehetőségekről és veszteségekről. Az oeuvre egyes darabjait ugyanakkor nem csak az elbeszélői megoldások, hanem bizonyos visszatérő témák (mint a felelősség vagy a nők szerepének változása) is összefűzik, és további kapcsot biztosít az író egyszerűségében is elegáns stílusa. Ráadásul hiába érezhető Ishiguro tudatos távolodása a karriert megalapozó regényhármas (A Pale View of Hills, 1982; An Artist of the Floating World, 1986; Napok romjai/A főkomornyik szabadsága, 1989) által kijelölt ösvénytől, egy motívum olyan erősen lüktet az életműben, hogy csábító a szerzőt monomániás alkatú alkotónak nevezni.
Ishigurónál kisebb vagy nagyobb hangsúllyal bár, de mindig megjelenik a szolgalét motívuma. Néha csupán érintőlegesen ír a témáról, mint a férje patriarchális pozíciójának kiszolgáltatott japán háziasszony (A Pale View of Hills) és a fia anyagi támogatása érdekében egy kínai hadúr rabszolgájának álló anya esetében (Árva korunkban, 2000), máskor valamivel nyomatékosabban tárgyalja, mint a szélsőjobbos ideológia propagandistájává vált festő (An Artist of the Floating World), az egy angol lord önfeláldozásig hű komornyikja (Napok romjai), illetve a közösség körében megbecsült, egyúttal művészi felelősséggel terhelt zongorista kapcsán (The Unconsoled, 1995). Ebből a szempontból pedig a Ne engedj el! finom váltásként könyvelhető el, az alternatív valóságban játszódó – disztópiaként is felfogható – regény ugyanis a vállalt helyett az előre elrendelt szolgasors alanyainak történetét tartalmazza.
A műben újabb magányos Ishiguro-narrátor pásztázza és összegzi a múltat, hogy mélabús krónikájával néhány különleges helyzetű fiatal felcseperedéséről meséljen. Bár az író most is egy népszerű műfajjal kacérkodik, a krimi-narratívát használó Árva korunkban című könyvéhez hasonlóan a sci-fi keret dacára ezúttal sem tiszta zsánerregényt tesz le az asztalra.
Romanek feldolgozása – amelynek forgatókönyvét Alex Garland (A part, 28 nappal később, Napfény) jegyzi – meglehetősen hűen követi a forrásművet: természetesen sűríti és faragja az itt-ott terjengős alapanyagot, azonban a regény szabályos hármas tagolását, a főbb karaktereket, fordulatokat és szituációkat megőrzi, továbbá gyakran szó szerint átemel párbeszédeket és a narráció egyes mondatait. Mindazonáltal a főhősök életében fontos szerepet játszó rituálék (például a tanulók műalkotásainak adás-vétele) és sokat tárgyalt témák (mint a szex vagy a különleges helyzetükre adott magyarázat), amelyek nagyban hozzájárulnak a regény zárt világának megteremtéséhez, javarészt kibontatlanul maradnak. Az egyik legfájóbb veszteség a sajátos háromszög-helyzetbe rendeződő főszereplők (és a filmben háttérbe szoruló Miss Lucy) karakterére és viszonyrendszerére vonatkozó árnyaltság csökkenése. A tartalom aránylag alázatos átvétele mellett a stílust illetően a rendező még jobban igazodik az íróhoz: mutatós, de extrém stilizációtól mentes képekben fogalmaz, formai értelemben tehát a Sötétkamra után tovább távolodik klip-alkotói múltjától.
A regény- és filmverzióban egyaránt élére vasalt Ne engedj el!-ben a sci-fi műfajába tartozó központi elem hatására az érzelmi töltet mellett megjelenik az etikai is, ezzel együtt Ishiguro és Romanek is voltaképpen a sorssal – illetve a halandósággal – szemben tehetetlen egyén jellegzetes melodrámai konfliktusát fogalmazza újra.
NE ENGEDJ EL! (Never Let Me Go) – brit-amerikai, 2010. Rendezte: Mark Romanek. Írta: Kazuo Ishiguro regényéből Alex Garland. Kép: Adam Kimmel. Zene: Rachel Portman. Szereplők: Carey Mulligan (Kathy), Andrew Garfield (Tommy), Keira Knightley (Ruth), Charlotte Rampling (Miss Emily), Sally Hawkins (Miss Lucy). Gyártó: DNA/Fox Searchlight. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1062 átlag: 5.31 |
 |
|
