KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Személyiségtolvaj

Vajda Judit

Identity Thief – amerikai, 2013. Rendezte: Seth Gordon. írta: Craig Mazin. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Jason Bateman (Sandy), Melissa McCarthy (Diana), Jon Favreau (Harold), Amanda Peet (Trish). Gyártó: Aggregate Films / DumbDumb / Stuber Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

A fősodorbeli hollywoodi mozi számára a Koszorúslányokban felfedezett karakterszínésznő, Melissa McCarthy végre kapott egy saját filmet. A Személyiségtolvaj a road movie-ba oltott buddy movie azon dramaturgiai sémáját hasznosítja újra, miszerint egy átlagember egy idegesítő társsal kényszerül útra kelni, majd utóbbi koloncból és/vagy ellenségből az előbbi szövetségesévé (és többé) válik.

A Repülők, vonatok, autóktól kezdve a Nekem 8-on át a Terhes társaságig már több helyen működő sablon esetünkben McCarthy külső és belső tulajdonságainak (kövér és harsány) abszolút kiaknázását, sőt a szóban forgó adottságok túlhajtását hivatott szolgálni, miközben a színésznő tetemes túlsúlyára építő fizikai és egyéb poénokat a hasonló vonalon mozgó Éjszakai rohanást és más menekülős filmeket idéző akciójelenetekkel fejelik meg.

Míg az említett elődökben a furcsa pár mindkét tagja közel azonos teret kapott a kibontakozásra (vagy a mérleg kissé a „normális” karakter felé billent), itt kifejezetten jóleső figyelni, hogy habár Jason Batemant csak egy orr választja el attól, hogy jó pasi legyen, ezúttal a kicsi, kövér nő (!) viszi a prímet, sőt partnere kifejezetten a keze alá dolgozik (mert hiába Bateman meglopott és kihasznált balekja a főhős, hiába azonosul vele a néző, McCarthy személyiségtolvaja az összes közös jelenetet dominálja, így lenyúlja a show-t).

A Személyiségtolvajban azonban nemcsak az őszinte pillanatokat nehéz elválasztani a csalástól (a film világán belül és az alkotói szándékot illetően is), hanem – mivel a humor kétélű fegyver – azt is lehetetlen eldönteni, hogy a kicsi, kövér hősön vagy vele nevetünk. Hogy mindez mennyire zavarja a nézőt, az egyéni választás kérdése, ahogy annak eldöntése is, vajon egy közepesen szórakoztató vígjátékot láttunk, kétes értékű tanulsággal a végén vagy egy remek komika hosszúra nyúlt jutalomjátékát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11385