KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyula vitéz télen-nyáron

Pápai Zsolt

Magyar, 1970. Rendezte: Bácskai Lauró István. Szereplők: Koncz Gábor, Őze Lajos, Kállai Ferenc. Forgalmazó: MANDA. 75 perc.

Bácskai Lauró István a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan szabályos kultusza van, de a filmtörténetek csak szőrmentén és lakonikusan emlékeznek meg róla. Tény, hogy nem mindig jött ki számára a lépés (lásd az enervált Nyulak a ruhatárbant), filmográfiájában azonban számos izgalmas tétel akad, a krimitől (A hamis Izabella) a gyerekekkel forgatott kalandos meséig (Keménykalap és krumpliorr).

Munkásságának ékköve egy alig hetvenöt perces szatíra, amely ugyan bő négy évtizede született, de aktuálisabb, mint valaha. A középkori témájú televíziós kalandfilm-sorozat készítéséről szóló Gyula vitéz télen-nyáron különlegessége, hogy egyszerű története sok irányba nyitható, Bácskai Lauró ugyanis úgy kínál médiakritikát és Kádár-kori korrajzot, hogy közben rendre megfricskázza a délibábos képzetek által bilincsbe vert és lózungokkal megterhelt nemzettudatot is. Könnyedén rímelteti egymásra és úsztatja egymásba ezeket a fajsúlyos témákat, sőt merészen aktuálpolitizál is, amikor néhány frappáns mondattal ’56-ot vagy ’68-at idézi (a filmbeli filmben egy alkalommal „Aki magyar, velem tart!”-felkiáltással ront az ellenre Gyula vitéz, egy másik jelenetben pedig a tévésorozat gyártásvezetője és direktora arról vitatkozik, hogy az eredetileg Gyula ellenfeléül rendelt cseh lovagot a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett török harcosra kell lecserélni).

Bácskai Lauró stílusérzékét dicséri, hogy amilyen parádésan érintkezteti a látszólag széttartó témákat, legalább annyira jól vegyíti egymással a különböző textúrájú (áldokumentarista és játékfilmes) anyagokat, továbbá lenyűgöző az a biztonság is, ahogy a bájos barkácsmegoldásokat (az óvodásan firkált és animált főcímtől kezdve a sután megkoreografált csetepatékon át az amatőr szereplők bénázásáig) struktúraképző elemmé emeli. Az előadás fényét emeli a címszerepet adó Koncz Gábor és a rendezőt megformáló Őze Lajos, akik szándékosan túljátszott gesztusaikkal járatják csúcsra a poéndramaturgiát.

Akadnak ugyan hiányosságok és hibák is (mindenekelőtt az, hogy a magánéleti szál túl vastag és némiképp érdektelen), de ezek szóra sem érdemes apróságok csupán. A filmnek nem ártott, hanem használt az idő, a beteg nemzettudat és a betegítő média kritikája ma is üt. Egyik témában sem forgatott hazai rendező jobb és hatásosabb (tömeg)filmet mindmáig.

Extrák: részletek korabeli híradókból és reklámokból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11667