KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Samba

Barkóczi Janka

Samba – francia, 2014. Rendezte és írta: Eric Toledano és Olivier Nakache. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: Omar Sy (Samba), Charlotte Gainsbourg (Alice), Tahar Rahim (Wilson), Izia Higelin (Manu). Gyártó: Quad / Ten Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 120 perc.

Samba, nevével szöges ellentétben, bizonytalanul mozog a parketten, félénk a nőkkel, kigyúrt izmaival együtt is kissé esetlen. Problémáinak fő forrása mégsem ez, hanem a nyomasztó tény, hogy tartózkodási engedély hiányában bármikor kitoloncolhatják Franciaországból. Amikor a jólelkű szenegáli migráns, aki magát illedelmesen meghúzva évek óta mosogat különböző hotelek hátsó traktusaiban, egy jobb állás és egy teljesebb élet reményében nagy lépésre szánja el magát, a hatóság kíméletlenül lecsap, hogy érvényesítse a törvény szigorát. A férfi egyetlen reménye ebben a helyzetben a bevándorlási hivatal jogsegélyszolgálata, ahol szerencsés módon rálel az üzleti szférából érkező, idegösszeomlását szociális munkával kúráló Alice támogatására.

Az Életrevalókkal berobbanó Olivier Nakache – Eric Toledano rendezőpáros ebben a könnyed hangvételű romantikus filmben másodszor használja fel az egyszer már sikeresnek bizonyult receptet. Sok humorral, mérhetetlen életigenléssel dolgoz fel egy olyan témát, amely a valóságban közel sem lehet rózsásnak nevezni. A toleranciáról és esendőségről szóló kedves történet sorra veszi azokat az abszurd szituációkat, amelyekkel az illegalitásban élők nap mint nap szembesülnek, ezzel a lazán felskiccelt katalógussal pedig hol megnevettet, hol megríkat. Az Életrevalók óta szupersztárrá nőtt Omar Sy és a Lars von Trier munkáival különösen divatossá váló Charlotte Gainsbourg a főszerepekben meglepően jól rezonál egymásra, a tagbaszakadt, őszinte afrikai férfi és a sápadt, neurotikus európai nő találkozása még a sok klisé ellenére is szerethetően visszafogott marad. A duett megválasztása egyszerre biztosítja a színvonalat és a nézők figyelmét, noha a forgatókönyv a korábbiakhoz képest ezúttal meglehetősen kiszámíthatónak, kevéssé kidolgozottnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12151