KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én csontsovány nővérem

Baski Sándor

Min lilla syster – svéd, 2015. Rendezte és írta: Sanna Lenken. Kép: Moritz Schultheis. Zene: Jutbring Per Störby. Szereplők: Rebecka Josephson (Stella), Amy Diamond (Katja), Henrik Norlén (Lasse), Annika Hallin (Karin), Maxim Mehmet (Jacob). Gyártó: Film Vast / Tangy / Fortune Cookie Filmproduktion. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 95 perc.

 

Az anorexia és bulimia nem tartozik az agyontárgyalt filmtémákhoz, és csak részben azért, mert maga a jelenség is viszonylag új. Nyomósabb ok talán, hogy a közvélemény máig úri passzióként, a felsőbb osztályok és a celebritások hóbortjaként tekint rá, így azonosulási pontokat is nehezebb találni.

A betegség valójában már rég „leszivárgott”, köszönhetően többek közt a média közvetítő szerepének, ráadásul – a szenvedélybetegségekhez hasonlóan – itt sem csak az érintetteknek kell válogatott kínokat kiállniuk, de a hozzátartozóknak is.

Malgorzata Szumowska legutóbbi filmje is ezt az aspektust emeli ki: a Test jórészt nem is az anyja elvesztése miatt koplaló, szuicid kamaszlány, hanem a tehetetlen apa, illetve az unortodox módszereket használó pszichiáter szemszögéből láttatja a történetet. Ahogy a címe is jelzi, Az én csontsovány nővérem is ugyanezen kotta nyomán készült, de a lengyel rendezővel ellentétben az elsőfilmes svéd Sanna Lenken nem tesz engedményeket: kamerája végig a húgot, Stellát követi, aki kénytelen passzívan végignézni műkorcsolyázó nővére önpusztítását.

Az író-rendező tankönyvi módon veszi lajstromba a betegség tüneteit, kezdve a baljós előjelektől az önbecsapás fázisán át a valóságkép teljes eltorzulásig, és kérdéseket tesz fel többek közt a szülői és a társadalmi felelősségről. Akár felvilágosító célú, oktatási segédanyagnak is kiváló lenne, mégis több filmre adaptált Családi kör-epizódnál, a kliséket ledobó karakterek, a színészi játék minősége – a Stellát alakító Rebecka Josephson külön megemlítendő –, és a testvéri szeretet komplex bemutatása kiemeli az elrettentésre törekvő tanmesék közül.

Az én csontsovány nővérem emellett nem csak problémafilmként, de coming of age történetként is hibátlanul működik – miközben nővérét, korábbi példaképét próbálja megmenteni, Stella maga is elkezd felnőtté válni. Lenken talán legnagyobb dramaturgiai leleménye, hogy a tökéletes alakú testvéréhez képest valóban túlsúlyos kislány – a nézői elvárásokra rácáfolva –, nem lesz maga is testképzavaros. Az önazonosság, a belső harmónia nem a külső függvénye – ezt a banális gondolatot illusztrálja a film, hitelesen és érzékenyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016 /06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12805