KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálkanyar

Csejdy András

 

Van egy fickó, nem fér a fejembe, bármit tesz, márpedig igen tevékeny, mindig olyan, mintha, soha sem az, ami. Pedig íróként emlékezetes volt a belépője, spiccel rúgta be a filmvilági kocsma ajtaját idestova két évtizede, amikor dermesztőre jelenetezte egy felelőtlen amerikai srác purgatórikus megpróbáltatásait a török büntetésvégrehajtás bugyraiban. Oliver Stone-t az Éjféli expressz után kellett volna meggyőznie egy barátjának, hogy írjon, írogasson csak kedvére, mert könnyen lehet belőle a hollywoodi bálványtermek legkeresettebb és szépen kereső forgatókönyvszerzője, hiszen minden adottsága megvan hozzá, tud teniszezni, szőke és liberális, könnyű a csuklója és érzi a trendet, és ha iparkodik, ki tudja, talán éppen belőle lesz az új-újságírás kaliforniai örököse, csak ne akarjon, soha eszébe se jusson rendezni, mert ahhoz kell valami plusz, kell még valami más. Oliver Stone-nak nem lehettek barátai. Annál inkább szomjúhozta a sikert, gyártani kezdte hát a placebót, belekóstolt Vietnamba (A szakasz, Született július 4-én), kormánya kül- és belpolitikájába (Salvador, JFK), szélesvásznú sztármajmot csinált a rock-Rimbaud Jim Morrisonból, gigantomán videóklipet készített divatos médiakritikusok elméleteiből (Született gyilkosok), de hiába akarat, hiába szándék, mindenki ismeri, de nem ismerik el őt. Most épp azt találta ki, hogy lenyúlja Gus van Sant stábját, egy króm-nikkel Mustang-kabrióval elnavigál egy pechvogelt valami szépre fotografálható sivatagi településre, ahol a klasszikus chaplini dramaturgia szerint egyik bajból a másikba sodorja a hőst, a véletlenek szerencsétlenül esnek egybe, a kőbunkó helység kolor lokálját vak indián, pszichopata seriff, retardált autószerelő, szexuálfrusztrált hatalmasság és egy dzsippes pipike adja, hogy aztán csuromvér slusszpoén gyanánt és fekete humorból a dögkeselyűk szelte, azúrkék ég alatt ne lyukadjon ki sehova... Giccs ez, bizony, nem is a javából, az életmű szervesen illeszkedő darabja. A magyarított cím pedig telitalálat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4546