KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A majmok bolygója

Kövesdi Rózsa

 

Először próbaképpen (?) négy évvel ezelőtt, stílusosan a Filmmúzeumban mutatták be a már akkor is tízéves filmet. Az idő azóta is a filmnek dolgozik, forgalmazásunkat tehát még a további késés ellenére sem érheti szemrehányás.

A forgatókönyv Pierre Boulle magyarul is megjelent regénye alapján készült, alapos átdolgozással, de a swift-i alapötlet érintetlenül hagyásával. A főhős és két társa itt űrhajótörést szenved és egy fejetetejére állított világba csöppen, ahol a majmok a felsőbbrendű értelmes lények, ők uralkodnak az értelem nélküli, néma és védtelen emberek, a „vadállatok” fölött. A szerepcsere biztos módszerként működik. Segítségével éri el a rendező, Franklin J. Schaffner, hogy a megszokott jelenségek ne csak értelmileg, de képileg is sokkolóan hassanak. Egy hajtóvadászat, ahol a majmok a vadászok és az emberek a vadak, egy villanásnyi jelenet a természetrajzi múzeumban, ahol a főhős a kitömött emberben űrhajós társára ismer, egy hitvita, ahol az inkvizitor és az eretnekek egya-tor és az eretnekek egyaránt majmok, nemcsak végletesen fokozzák fel a gondolati hatást, de ugyanakkor csaknem hitelessé teszik az értelmes majmok cselekedeteit is. Zaius professzor – úgy is, mint a tudomány hivatalos őre, úgy is, mint a majomhit konok védője –, minden szempontból meggyőző. Korlátoltnak tetteti magát védekezésből, mert valójában egyedül ő tudja a bolygó szörnyű titkát, amelyet a többiek nem tudhatnak meg. A jövő védelmében ezért gátolja teljes meggyőződéssel a tudomány haladását, ezért bélyegzi eretneknek mindazokat, akik megindulnak az igazság felé vezető úton. És ezért hirdeti ellentmondást nem tűrve a majmok tanát: minden teremtmény közül csak az ember gyilkol kapzsiságból és szórakozásból, mert ő a halál igazi hírnöke. Már csak a vég lehet hátra (s ezt a rendező páratlanul szellemes képi ötlettel oldja meg); a titokra fény derül, a főhős reményei szertefoszlanak, maradnak a majmok.

A sci-fi filmek legsebezhetőbb pontja általában a gyorsan avuló kelléktár. Itt a legfőbb díszlet a lenyűgöző táj. A jelmezek és a színészek – majom-maszk mögött vagy anélkül – egyaránt kitűnőek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7372